Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A dunabogdányi „hidroantigorit" (Papp Gábor, Dódony István, Földvári Mária és Lovas György)

A Csódi-hegyi hidroantigorit 133 Termikus vizsgálat Mivel a 145. sz. minta felvételén kalcitszennyeződés mutatkozott, a hasonló - bár valamivel magasabb klinokrizotil- és lizardittartalomra utaló - röntgendiffraktogramot adó (zöldessárga deweylit feliratú) 142. sz. mintát vizsgáltam. A DTA-görbe az Erdélyi et al. (1959) és Veniale & van der Marel (1963) által közölthöz hasonlóan a szerpentinásványok többségére általában jellemző vonásokat mutatja (erős - és + reakciók 670 és 830 °C körül). A tömegvesztés (vízvesztés) négy ütemben zajlik le, 100-150 °C körül hirtelen eltávozik a gyengébben kötött tapadóvíz; ezután 4-500 °C-ig lassú, folytonos a tömegvesztés (erősebben kötött, de még mindig nem szerkezeti víz); ~ 700 °C-ig hirtelen felszabadul a szerkezetből az OH zöme, a maradék lassan távozik -810 °C-ig. Infravörös spektroszkópos (1RS-) vizsgálat Az infravörös spektrum a mérési hibahatáron belül megegyezik a van der Marel & Beutelspacher (1976) által közölttel. A görbe a krizotilra jellemző sajátságokat mutat (vö. Luce, 1971), de kisebb eltérések megfigyelhetők, pl. a 3640 cnr1 és 1020 cm-1 körüli sávok alig különülnek el a 3690 cm-1 és 1080 cm-1 körüli erős sávoktól. A Csódihegyről származó szintén tömeges klinokrizotilminták spektrumai egyébként hasonló eltéréseket mutattak a krizotilazbesztekétől. Diszkusszió és következtetések Vegyi összetétel Erdélyi et al. (1959) hangsúlyozták, hogy az elemzési adatok oktaéderes kationhiányt és víztöbbletet mutattak (II. táblázat), amit a tetraéderes és oktaéderes réteget összekötő oxigének részleges OH-helyettesítésével magyaráztak. (Az OH-helyettesítéssel értelemszerűen kevesebb oktaéderes kation szükséges a töltésegyensúlyhoz.) Erdélyi & Veniale (1970), illetve Veniale (1972) két kísérleti adatot említett a tetraéderes réteg csúcsi oxigénjei részleges OH-helyettesítésének bizonyítékaként: 1) a mintát 4-500 °C-ra melegítve a 3695 és 3655 cm-1 körül lévő kettős OH-sáv eltűnik, és egy gyenge sáv jelenik meg 3680 cirr'-nél, majd 700 °C-nál eltűnik; 2) a további hevítésre 810-820 °C között fellépő erős exoterm reakciót vízvesztés kíséri. Veniale (1972) úgy vélte, hogy ezen OH-csoportok az eredeti szerkezetben találhatók, és nem a hőbomlás során keletkező átmeneti fázisokhoz kötődnek, de erre közvetlen bizonyítékot nem adott. Később álláspontját revideálva arra a következtetésre jutott, hogy a kísérleti adatok nem nyújtanak meggyőző alapot e feltevéshez*. A krizotil termikus átalakulásának folyamata még nem tisztázott részleteiben, mindazonáltal egyes szerzők (pl. Brindley & Wan, 1975) úgy vélik, hogy a krizotilszerkezet 600-700 °C közötti összeomlása során keletkező átmeneti fázis némi vizet vagy OH-t tartalmaz. Mackenzie & Meinhold (1994) egy röntgenamorf, de valamennyire krizotilszerú átmeneti fázis létezését feltételezi ~ 800 °C-ig, amelynek esetleges OHtartalmáról nem nyilatkozott. Egy 1974-ben Erdélyinek írt levelének tanúsága szerint (Veniale, személyes közlés, 1999).