Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)
A dunabogdányi „hidroantigorit" (Papp Gábor, Dódony István, Földvári Mária és Lovas György)
134 Papp G., Dódony L, Lovas Gy. & Földvári M. Véleményünk szerint a 2) pontban említett vízvesztés az átmeneti fázis hirtelen átalakulásakor lejátszódó vízfelszabadulás eredménye. Hasonló hirtelen, de kis mennyiségű tömegvesztést más szerpentinmintáknál is észleltük, amikor ez az exoterm csúcs nagyon éles és erős volt. Veniale is végül a hevítés során megmaradt reziduális OH-tartalomhoz kapcsolta a fentebb említett (1-2) észleléseket (személyes közlés, 1999). Maguknak az elemzési adatoknak az elméletitől való eltérésére a minta felületén megfigyelt „deweylit"-szerű bevonatok jelenléte kínálhat magyarázatot. A „deweylit"-ek Bish & Brindley (1978) vizsgálatai szerint igen rosszul kristályos, különböző mértékben hidratált trioktaéderes 2:1 és 1:1 típusú rétegszilikátok keverékei. A hidroantigorit elemzési adatai az elméleti szerpentin-összetétel és a „deweylit"-ek értékei közé esnek a Bish & Brindley (1978) által közölt diagramon (5. ábra). A vegyelemzési adatok tehát „jobban kristályos" szerpentin (ortokrizotil és poligonális szerpentin) és „rosszul kristályos" szerpentin keverékeként is értelmezhetők. 5. ábra. A „hidroantigorit" (•) vegyi összetétele Bish & Brindley (1978) diagramjára vetítve. S: szerpentin (Mg3Si?Os(OH)4), T: talk (Mg3SÍ40io(OH)2) elméleti összetétele; ©: „deweylit", X: „kerolit", +: stevensit minták tényleges összetétele Fig. 5. Plot of chemical data of "hydroantigorite" (•) in the diagram of Bish & Brindley (1978,). Theoretical values of S: serpentine (MgjSi2Os(OH),) TV talc (MgjSÍ4Öjo(OH)2); observed values of®: "deweylite", X: "kerolite ", +: stevensite samples 0 60 0.80 1.00 1.20 1.40 Si/ Z IR J,+3/2R3*| Szimmetria és ásványos összetétel Erdélyi et al. (1959) azonosították a hidroantigoritot és az „ortoantigoritot" („unsti típusú szerpentin") mindamellett, hogy előbbit monoklinként értékelték (a = 5,23; b = 9,17; c = 14,48 Â; ß = 91°27'). Veniale & van der Marel (1963) is megemlítette a hasonlóságot, de szintén monoklin cellát számított (a = 5,269; b = 9,166; c = 14,68 A; ß = 91,2°). A röntgendiffraktogram azonban kielégítően indexelhető egy rombos cellával is (a = 5,322; b = 9,202; c = 14,647 Â), kivéve két kisebb - a klinokrizotilnak tulajdonítható - reflexiót (I. táblázat). A szintén ortogonális reflexiókat adó lizardit gyakorlatilag hiányzik a mintából, ezért a reflexiókat - az elektrondiffrakciós felvételekkel összhangban - az ortokrizotilnak tulajdoníthatjuk, bár a mintában kis mennyiségben jelenlévő poligonális szerpentin, melynek lizarditszerű rétegsorakozása is lehet, befolyásolhatja a
