Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A Csódi-hegyi szerpentines kőzetzárványok ásványai (Papp Gábor és Szakáll Sándor)

124 Papp G. & Szakáll S. I i /1 "I y \ Dl D \ AAA •139B I -145 I S ! I / K» «0 SO «0 32 •)» 22. ábra. Uralkodóan klinokrizotilt (D-144), lizarditot (D-139B), illetve ortokrizotilt (D-145) tartalmazó minták röntgendiffraktogramja a 63-32" 29-tartományban. A megszakadások (D-139B) az Al-mintatartó reflexióit jelzik Fig. 22. X-ray powder diffraction pattern of clinochrysotile- (D-144), lizardite- (D-139B), and orthochrysotile- dominated (D-145) samples in the 62-32° 26-range. Peaks from the Al sample holder are deleted from D-139B pattern (0,X-XX urn). A lemezes szerpentinek (lizardit, antigorit) szemcséi többnyire néhány tized mm átmérőjű és egy-két nagyságrenddel vékonyabb pikkelyek. A fentiekhez hozzá kell tennünk, hogy még e szerfölött kicsiny szemcsék is gyakran nem ideális „egykristályok" (21. ábra), vagyis a szerkezet még e kis térfogaton belül is változik, a lizarditnál pl. gyakoriak a különböző rétegsorakozási hibák. Szélsőséges esetben a szerkezeti rendezetlenség olyan fokú, hogy az ásvány csaknem teljesen röntgenamorf. Ezen amorf küllemű, repedezett gyantára emlékeztető anyagok „deweylit" gyűjtőnéven ismeretesek, fontos jellemzőjük még, hogy az ideális szerpentin-összetételhez képest gyakran Mg-hiányt és (OH)többletet mutatnak, így rosszul kristályos szerpentin- és talkszerű anyagok keverékeinek tekintik őket. A szubmikroszkopikus szemcseméretet ismerve nem meglepő, hogy a szerpentinásványok igen gyakran alkotnak finoman összeszövődött keverékeket mind egymással, mind más ásványokkal. A mechanikai keverékeken kívül azonban számos ízben mutattak ki a fentebb ismertetett főtípusok közötti szubmikroszkopikus szerkezeti átmeneteket.