Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A Csódi-hegyi szerpentines kőzetzárványok ásványai (Papp Gábor és Szakáll Sándor)

A Csódi-hegyi szerpentines kőzetzárványok ásványai 125 VII. táblázat. A klinokrizotil, ortokrizotil és lizardit-17 jellemző reflexióinak d-értékei a 4,0-1,50 Â tartományban (kivéve a bázisreflexiókat) Table VII. Characteristic reflections (d-values) of clinochrysotile, ortochrysotile and lizardite-IT in the 4.0-1.50 À range (except for basal reflections) hkl (0, M) hkl (T) 022 101 024 102 200 110 201 202 202 111 203 204 204 112 205 206 113 310 210 207 060 300 208 114 klinokrizotil 2,59 2,55 2,45 2,28 2,21 2,09 1,74 1,53 ortokrizotil 2,60 2,50 2,33 2,15 1,97 1,79 1,74 1,64 1,53 lizardit-1 T 3,89 2,85 2,65 2,50 2,15 1,78 1,74 1,53 1,50 hkl (O, M): rombos (a « 5,31; b * 9,20; c « 14,60) és monoklin (a * 5,31; b * 9,20; dm * 14,60; ß * 91,3°) indexek; hkl (T): trigonális (a * 5,31; c « 7,30) indexek; félkövérrel a legerősebb reflexiók hkl (O, M); hkl (T): orthorhombic (a « 5,31; b * 9,20; c « 14,60) and monoclinic (a « 5,31; b * 9,20; doa\ ~ 14,60; ß w 91,3°) indices; trigonal (a « 5,31; c » 7,30) indices; strongest reflections are in bold A szerpentinásványok meghatározási lehetőségei A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a szerpentinásványok vizsgálata, illetve meghatározása nem könynyű, hiszen olyan módszerekre van szükségünk, amelyekkel a többnyire ásványkeveréket alkotó igen apró szemcséket egyenként tudjuk tanulmányozni, vagy, ha ez nem megoldható, legalább az eltérő ásványfajokat képviselő szemcsékből érkező és egymásra rakódó jeleknek kell megbízhatóan szétválaszthatóaknak lenniük. A transzmissziós elektronmikroszkópia (TEM) megfelelő szelektivitást biztosít és az egyes szerpentinfajok porított mintából nyert elektrondiffrakciós (SAED) képei jellegzetesen eltérőek. Gondot jelent a lizardit SAED képének hasonlósága egyéb síkréteges szilikátokéhoz, e probléma azonban megfelelő (de költség- és munkaigényes) mintaelőkészítéssel (ionbombázásos vékonyítással) elhárítható. Az analitikai feltéttel ellátott (ATEM) elektronmikroszkópokban az egyedi szemcsék vegyelemzése is megoldható. A röntgen pordiffrakciós felvételeken az egyes szerpentinásványok elkülönítése - különösen többkomponensű keverékekben - nehezebb, mert a határozásnál alapvetően a kisebb erősségű, és gyakran a kísérőásványok által is zavart reflexiók helyzetéből és intenzitásviszonyaiból kell kiindulnunk (22. ábra). A módszer további korlátai közt megemlíthető, hogy például a lizardittól nem különíthető el egy hasonló rétegsorakozású poligonális szerpentin. A röntgendiffraktogramok kiértékelésénél a VII. táblázatban összefoglalt határozó bélyegeket vettük figyelembe. Más anyagvizsgálati módszerek a szerpentinásványok faj szerinti meghatározására gyakorlatilag nem alkalmasak.