Papp Gábor szerk.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 6. Miskolc, 1999)

A Csódi-hegyi szerpentines kőzetzárványok ásványai (Papp Gábor és Szakáll Sándor)

A Csódi-hegyi szerpentines kőzetzárványok ásványai 123 (pl. amesit, cronstedtit) is. A továbbiakban azonban „szerpentinásványok" néven csak a szűkebb („hagyományos") értelemben vett szerpentinásványokat tárgyaljuk, amelyeknél a szerpentincsoport M^O^OH)* általános képletében M túlnyomórészt Mg és T túlnyomórészt Si. A szerpentinásványok néhány fontos szerkezeti és kémiai jellemzője A szerpentinásványok rétegszilikátok, az 1950-es évek második fele óta három fó' szerkezeti típusukat különítik el. A lizardit fajnál a szerkezet „sima" síkréteges, a krizotil fajoknál (többnyire az a tengely körül) henger alakúra görbült, míg az antigorit fajnál hullámpalaszerű alakot ölt (a görbület tengelye szintén az a). A 70-es években ismertek föl egy újabb szerkezeti típust, a poligonális szerpentint (ezt nem tekintik önálló fajnak). Benne a szerkezeti rétegek a krizotilhoz hasonlóan egy közös tengely (a) körül rendeződnek el, de a lizardittal egyezően síkrétegesen (a síkok érintőirányúak). A lizarditszerű szektorok egyforma méretűek (nyílásszögűek), számuk 15 (24°-os) vagy 30 (12°-os nyílásszög). A szektorhatárokon Dódony (1997) modellje szerint antigoritszerü átfordulás van. Az egyes szerpentinásványok szerkezete az adott főtípuson belül is mutat kisebb-nagyobb eltéréseket. A lizarditban a rétegsorakozás rendje szerint különböző politípusokat különböztetnek meg. A leggyakoribb a trigonális szimmetriájú lizardit-17, de leírtak 3- és 6-rétegű, szintén trigonális politíp módosulatokat is, amelyeket nem tekintenek önálló fajoknak. A krizotilok között hasonló alapon viszont két fajt különböztetnek meg, a gyakoribb klinokrizotilt (krizotil-2A/<i) és a ritkább ortokrizotilt (krizotil-20), mindkettő kétrétegű, az előbbi monoklin, az utóbbi rombos szimmetriájú. A harmadik krizotilfaj, az igen ritka rombos parakrizotil esetében a felcsavarodás tengelye nem az a, hanem a b tengely. 21. ábra. (a) Rotációs rendezetlenség [001] vetületű elektrondiffrakciós (SAED-)felvételen (D-139B) és (b) rotált lizarditpikkelyek moiré-mintázata (TEM-felvétel, képszélesség 1,6 um) Csódi-hegyi mintákon Fig. 21. (a) [001] projected SAED pattern showing rotational disorder (D-l39B) and (b) Moiré pattern from rotated lizardite lamellae (D-35) from Csódi Hill, TEM micrograph, width of picture 1.6 Urn Bár a szerpentinásványok a kézikönyvekben valamennyien Mg3Si205(OH)4 elvi képlettel szerepelnek, a valóságban észlelhetők kisebb, tendenciaszerű eltérések. A krizotilra közel ideális összetétel, a lizarditra valamivel jelentősebb Al-helyettesítés, míg az antigoritra - szerkezetéből adódóan - az elméletinél (3 : 2) kisebb Mg : Si arány és csekélyebb víztartalom a jellemző. Szemcsenagyság, kristályosság A szerpentinásványok szemcsemérete kicsi, legtöbbször a fénymikroszkóp felbontóképessége (~ 1 um) alatti, bár a lizardit igen ritkán a mm-t elérő nagyságú kristályokat alkot. Az egyes szemcsék a rétegzésre merőleges, illetve az azzal párhuzamos irányokban igen különböző méretűek. A krizotilcsövek külső átmérője néhány tíz nm (0,0X um), hossza több nagyságrenddel (az krizotilazbeszt esetében 105-106-nal) nagyobb. A krizotilhoz alakilag hasonló poligonális szerpentin átmérője néhány száz, esetleg néhány ezer nm