Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Bevezetés (Szakáll Sándor)

Topographia Mineralogica Hungáriáé Vol. V. 7-10. Miskolc, 1997 AZ ESZTRAMOS-HEGY ÁSVÁNYAI (Bevezetés) SZAKÁLL Sándor A Tornaszentandrás és Bódvarákó községek között, a Bódva bal partján elhelyezkedő Esztramos-hegy számos tekintetben figyelemre méltó (1., 2., és 3. ábra.). A hegyen századunk második felében elkezdett és évtizedeken át folytatott kőbányászat tárta fel először (és részben pusztította el) azokat a kisebb-nagyobb barlangokat, melyek ásványi képződményei megjelenésbeli változatosságuknál fogva páratlanok Magyarországon. Nagyobbrészt a barlangi agyag-kitöltésekhez kapcsolódnak azok az érdekes - fajokban igen gazdag - őslénytani leletek, melyek feldolgozásával számos kutató foglalkozott. Barlangtani és hidrológiai szempontból is tanulságos az Esztramos-hegy. Földtaniércteleptani-ásványtani szempontból figyelemre méltó az évszázadokon keresztül folytatott bányászattal feltárt vasérctelep. Végül, de nem utolsó sorban a hegy oromzatán számos botanikai érdekességet ismerünk. Ebben a monográfiában - a történeti, természetvédelmi, és őslénytani áttekintések után - nagyobb tanulmányok mutatják be a barlangtani-hidrológiai viszonyokat, a barlangi ásványi kiválásokat, a vasérctelep földtani viszonyait, azok ásványtársulását, illetve a vasércbányászat történetét, végül a hegy számítógépes térbeli ábrázolásait, melynek adatait remélhetően a természetvédelem is hasznosítani tudja. A kutatók által elvégzett vizsgálatok során a barlangi ásványokról röviden a következőket állapíthatjuk meg. A roppant formagazdag kalcium-karbonátos kiválások kalcitból állnak és a legtöbb, a szakirodalomban ismertetett kifejlődési típus megjelenik. A mezozóos mészkőben található - változatos morfológiájú - kalcitkristályok a folyadék-zárvány vizsgálatok alapján epitermás hőfokú, fedett karsztvizekből képződtek hozzávetőleg 60-70 °C körüli hőmérsékleten. A kristálymorfológiai mérések kimutattak egy, még eddig ismeretlen szkalenoéder formát. Az újabb kutatások sokban gazdagították a vasérctelepre vonatkozó ércteleptaniásványtani ismereteket. Ezek alapján a vasércképződés egy érchozó folyamat eredménye és - figyelembe véve az érctelep geokémiáját és paragenezisét - jól illeszkedik a rudabányai hegyvonulatban ismert sziderites-metaszomatikus ércesedések sorába. Az ércképződési folyamatok két fázisra bonthatók; először ment végbe egy szideriteshematitos-(magnetites) metaszomatózis (mellyel egyidőben kevés barit és szulfidok is kiváltak) és ezt követte az erősen zavart tektonikai zónákhoz kötődő érctelepnek az oxidációja, melynek eredményeként az elsődleges paragenezis erősen átalakult (a szideritből és hematitból goethit képződött, a rézszulfidokból malachit, azurit, stb.), létrehozva a másodlagos paragenezist, mely évszázadokon át a bányászat tárgya volt (I. táblázat). A kötet megírásában közreműködő kutatókon kívül köszönet illeti azon intézményeket és magánszemélyeket, akik mintáikat a vizsgálatok céljaira átengedték. Külön kiemelhetjük dr. Várhegyi Győzőt (Budapest) és Horváth Istvánt (Miskolc), mellettük pedig a Miskolci Ásványbarát Kör tagjait (elsősorban Paul Ervin, Pósa Tamás, Somlyai László, Tavas Béla és Tavas László gyűjtőket).