Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az Esztramos-hegy hidrogeológiai és szpeleológiai kutatásának eredményei (Lénárt László)

kulnak. A kristályos zónák sugaras orientációját megszakító, ún. orientációelválasztó gyűrűk a kristályosodás, ill. a növekedés megszakadását jelzik. A vasas-pelites színező anyagból kialakult gyűrűk viszont csak az anyagutánpótlást biztosító oldat „szennyezettségére" utalnak. A kristályos zónák közé (vagy a felületekre) települő fehér színű, kriptomikrokristályos kalcit és kalcittá átalakult aragonit összetételű, diszperz szerves anyaggal kevert rétegek az anyagutánpótlás körülményeinek változására hívják fel a figyelmet. A tetaráták esetében a magtól távolodva egyre csökken a kristályos fázis mennyisége. A kalcittá alakult aragonit itt is jól kimutatható. A diszperz szerves anyag még halványan kirajzolódó gyűrűkbe koncentrálódik. A sztalaktitok szövetében jól elkülöníthető a hosszanti irányban húzódó tengely, melynek kezdőpontjában izometrikus kalcitszemcsékből álló, félgömb alakú aggregátum van. A tengelyt koncentrikusan elhelyezkedő, tűs-oszlopos kalcitszemcsékből álló kristályos öv veszi körül. A növekedés a hengerpalástra mindig merőleges. (Az övek a borsóköveknél leírtak szerint tagolódnak.) A tengelyben gyakran hosszanti irányban húzódó egykristály található. A különböző képződményekben fellelhető fehér kéreg belső, kompaktabb része jobban kristályosodott, a kristályok mérete tized milliméter nagyságrendű. A külső, nedvesen képlékeny, szárazon porszerű kéreg. Wallacher egyértelműen úgy véli, hogy „a Földvári-barlang kezdeti vizsgálatsorozata arról tanúskodik, hogy a barlang képződményei egészen sajátos formai-strukturális együttest képeznek, a barlang kialakulási és fejlődési körülményeinek jegyeit hordozzák." A karbonátos képződményeket szét nem válogatva, eltekintve a víz (pára) hőmérsékletétől, a a következő képződmény-típusokat találtam (személyesen vagy az irodalomban) az Esztramos-hegy barlangjaiban (ebbe a rendszerbe nem tudtam besorolni pl. a borsókő jellegű limonitkiválásokat, de jelzem, hogy azt is gyűjtöttem a területen): Folyó vízből kivált képződményt nem láttam. Ezzel szemben Borbély (1961) anyagában többször előfordul a „mésztufapad" kifejezés. Kordos (1974) feltételezi, hogy litoklázisok mentén folyóvízhez kötött oldás történt, ebből pedig történhetett kiválás. Emellett megjegyzi, hogy a természetes bejáratú kis barlangok genetikája bizonytalan, de mint forrásbarlangok is működhettek. Továbbá Jánossy (1979) könyvében az Orsovai I. által lefotózott 8. őslénytani lelőhely barlangjáról - térképi száma 35 - az a véleményem, hogy az akár egykori patakmeder is lehetett, mely utólag, akár többször is becseppkövesedett. Végezetül az is tény, hogy baldachinos cseppkőképződmények is előfordultak a terület barlangjaiban, ennek kialakulásához viszont áramló vizek kellenek, melyek a törmeléket el tudják szállítani a már kialakult cseppkőkéreg alól. A felületen szivárgó vizekből kivált képződmények közül az alábbiak fordulnak (fordultak) elő az Esztramos barlangjaiban: cseppkőkéreg, cseppkőlefolyás, tetaráta A pontszerűen megjelenő vizekből kivált képződmények közül az alábbiak ismertek az Esztramos barlangjaiban: kapilláris csatornás heliktit, szalmacseppkő, görbecseppkő; normál függőcseppkő (sztalaktit), vízszintes átmetszete szerint: kerek, elliptikus, függőleges átmetszete szerint: hengeres, kúpos; farkasfogas cseppkő, cseppkőzászló, drapéria (cseppkőfüggöny), dobcseppkő, normál állócseppkő (sztalagmit), hengeres, kúpos, cseppkőgyertya, csepp-