Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az Esztramos-hegy hidrogeológiai és szpeleológiai kutatásának eredményei (Lénárt László)

Á barlangok karbonátos képződményei vizsgálatának története Az esztramosi barlangokkal foglalkozó összes tudományos, ismeretterjesztő vagy információs közlemény szerzője egyetért abban, hogy a barlangok képződményei gyönyörűek, változatosak, szakmailag kuriózumoknak számítanak nagy tömegük, többgenerációs kialakulásuk miatt. A sokszor egyveretű cikkek miatt nem veszem végig az összes irodalmi hivatkozást, hanem a zömükben rendszertelenül leírt képződmények adatait próbálom valami egységes, elfogadható rendszerben közölni. Ezeken az anyagokon túlmenően van néhány olyan szakmai munka, melynek kissé részletesebb ismertetését indokoltnak látom a képződmények összefoglaló leírásának megadása előtt. (Az esztramosi karbonátos képződmények genetikájával jelen kötetben Várhegyi (1997) foglalkozik részletesen.) Az esztramosi barlangokban Kraus (1983) szerint a kalcit (részben lublinit [hegyitej] formájában) és az aragonit* egyaránt nagy tömegben megtalálható. Szerinte úgy tűnik, hogy a hideg és meleg (langyos) vizekből történő kiválás többször is megismétlődött. Szilvássy (1966) szerint az általa „tarajos cseppköveknek" elnevezett képződmény úgy keletkezett, hogy a cseppkő mögötti, a légáramlás szempontjából holt térben a párából kicsapódott a mésztartalom, s az a cseppkövet az áramlás irányába növelte, mintegy tarajt képezett rajta. Vájna (1975) lényegében képződményleírást ad, de inkább esztétikai oldalról közelíti meg a kérdést. Külön érdekesség, hogy a cikk szerzője az Esztramosról származó anyagokból külön kiállítást rendezett be Tatán, a „Kristálymúzeum"-ban. Jakucs (1978) kéziratos jelentésében a képződménytípusokat genetikai megközelítéssel tárgyalja, de a leírása csak makroszkópos vizsgálat alapján történt. Szerinte a Földvári-barlang természeti képződményei egészen rendkívüli ásványtani ritkaságok, a szokásostól eltérő cseppkő-konfigurációk létrejötte a barlang „páratlan geológiai fejlődési viszonyaival magyarázható." Szerinte a kalcit és az aragonitképződmények kifejlődése több, egymást követő genetikai fázis hatásának köszönhető, melyek az alábbiak: 1) karsztvízzel történő teljes vízborítottság, mely alatt fenn-nőtt kristálydrúzák fejlődtek, 2) a zárt barlangtérben a páratartalomból történő kondenzációs cseppkőképződés, 3) gravitációs irányítottságú, normális sztalaktitfejlődési periódusok. A szerző szerint mindhárom genetikai szakasz többször megismétlődhetett. Wallacher (1981), az OKTH Észak-magyarországi Felügyelősége számára írt kutatási jelentésében a Földvári-barlangból származó borsókövek, sztalaktitok, sztalagmitok és tetaráták makroszkópos és mikroszkópos elővizsgálatát végezte el, valamint DTAfelvételeket is készített. Miután anyagát nem publikálta, néhány gondolatának a rögzítését feltétlenül érdemesnek vélem. A borsókövek anyagi, strukturális-szöveti jellemzői a következők: A magra, majd a növekvő felületre a kristályok merőlegesen növekednek. A kialakuló kristálynyalábok orientációjának fokozatos változása követi a felület görbületét. A primer kicsapódást, majd a kristályosodást követően a kristályos zónák átkristályosodásával az elemi szálak, rostkötegek nagyobb egykristályokká, egykristálynyalábokká ala* Megjegyezzük, hogy hiába említ számos szerző aragonitot az Esztramos-hegy barlangjaiból, magunk - több mint 40 karbonátos képződmény röntgendiffrakciós vizsgálata alapján - nem találkoztunk vele, és a mutatott „aragonitok" minden esetben kalcitok voltak. (A sorozatszerk. megj.)