Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)
Az esztramos-hegyi vasércbánya földtani viszonyai (Turtegin Elek)
A hematit az érctest melletti vasasodott mészkőben, annak törési felületein, repedéseiben pikkelyek és hártyák, bevonatok, esetenként tömegesen lencsék formájában is előfordul. A tömeges hematit legszebb feltárásai az Esztramos ENy-i oldalán a működő kőbánya peremén és a régi kőbányákban tanulmányozhatók. A lencsés kifejlődésű hematit a kristályos mészkő szerkezetileg jobban megviselt, gyűrt és összetöredezett részeihez kötődik. A lencsék mérete helyenként eléri a méteres nagyságrendet. A hematit apró kristályos, helyenként pikkelyes, friss törési felületein fémes szürke, máshol vörös színű. A tömeges hematit előfordulásnak ipari jelentősége nincs, az esetenként 1-1,5 m 3-es lencsék csak ásványtani, földtani érdekességek. A lencsés, tömeges hematitot korábban az idős sztratiform jellegű ércesedésből származtattuk (Turtegin, 1991). Az azóta elvégzett mikroszonda-vizsgálatok a lencsés kifej lődésű hematitban is kimutattak baritot, esetenként finom eloszlású cinnabaritot. A mintákban a barit és a cinnabarit teljesen összenőve jelentkezik a hematittal, nem pedig utólagosan erek formájában, így feltételezhetően képződésük ugyanazon fázishoz köthető (Szakáll & Kovács, 1997). Szulfidos fázis: Ebben a fázisban képződtek a haránt irányú hasadékok baritos szulfidos kitöltései, amelyek legszebb előfordulását az ércbánya V. szinti vágatában találjuk. A 10°-190° csapású hasadékrendszer a VII. szint K-i vágatában is tanulmányozható (7. ábra). Szakáll & Kovács (1997) vizsgálatai során az előzőekben említett V. szinti előfordulásból tetraedritet, cinnabaritot, malachitot és azuritot határozott meg. Ebben a fázisban képződtek a limonitosodott érctestet behálózó vékony, elsődleges bariterek is. Az elsődleges ércásványokon kívül foglalkoznunk kell a másodlagos ásványok kialakulásával is, hiszen ezek képezték korábban a bányászat tárgyát. A limonitos érc uralkodó ásványa a goethit (Szakáll & Kovács, 1997). Az esztramosi limonitos ércesedéssel foglalkozó munkákban a szerzők mindig hangsúlyosan törmelékes, töredezett üledékes szövettípust említenek. Az esztramosi limonitos érc átlagos foszfortartalma (P2O5 = 0,15%) alapján azonban az üledékes eredetet elvethetjük. A visszahagyott fejtési üregekben is tanulmányozható breccsás, töredezett érc szövetének kialakulását a következő módon magyarázzuk: a primer érc képződését követően a szerkezeti mozgások felújultak, így a már korábban kivált érc összetöredezett. A felaprózódott érc hipergén körülmények között oxidálódott, hasadékon belül áthalmozódott, a deszcendens oldatok hatására pedig rendkívül változatos másodlagos ásványtársulások jöttek létre. Jelentős szerepet játszottak az érc végleges szöveti képének kialakulásában a karbonátkiválásokat létrehozó, alulról jövő oldatok is. Ezen karbonátásványok repedéskitöltések formájában járják át az oxidos érctestet, valamint kisebb-nagyobb üregek falán fenn-nőtt kristályok alakjában jelentkeznek. A karbonátásványok ismételt szakaszos kiválását, esetenként visszaoldódását tanulmányozhatjuk a Rákóczi- és Surrantós-barlangok hasadékaiban. A barlangok képződményein több progresszív és regresszív ásványosodási ciklust figyelhetünk meg. A barlanghasadékok ércmentességét azok ércesedés utáni felnyílásával magyarázhatjuk. b) Sztratiform jellegű, hematitos ércesedés a steinalmi mészkőben A hematit a kristályos mészkőben sávok és konglomerátum formájában fordul elő. A kristályos mészkő hematitsávozottsága a kőbánya szinte egész területén jelentkezik, de a legsűrűbben az ENy-i perem közelében. A hematitsávok a mészkővel együtt gyűrődtek. A hematitsávok és a mészkő határa nem réteglapszerű, hanem fokozatos. A
