Szakáll Sándor - Papp Gábor: Az Esztramos-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 5. Miskolc, 1997)

Az esztramos-hegyi vasérctelep ásványai (Szakáll Sándor & Kovács Árpád)

Szilikátok Agyagásványok (illit, kaolinit, montmorillonit) Turtegin (1991) számos alkalommal tesz említést agyagásványokról röntgendiffrakciós felvételek kiértékelése alapján, közelebbi leírások nélkül. Magunk a limonitos érc üregeiben figyeltünk meg fehér, porszerü halmazok formájában agyagásványokat. Klorit Pantó (1956) a hematit csúszási lapjain említi vékony bevonatokként, közelebbi adatok nélkül. Muszkovit Az V. szint dolomitos mintáinak röntgendiffrakciós vizsgálatánál 3%-nyi mennyiségben mutatott ki csillámot Turtegin (1991), melyet muszkovitként említ. A jelenlegi külfejtésekben számos helyen megfigyelhetők a mészkőben fehér, halványzöld, gyöngyházfényű, pikkelyes szerkezetű kiválások, melyek a röntgendiffrakciós felvételek szerint muszkovitnak, illetve kevés klorittal együtt megjelenő muszkovitnak bizonyultak. Az EDX elemzések mind a fehér, mind a zöldes csillámból a K, Al és Si elemeket mutatták ki. 4. Következtetések Az Esztramos-hegy ércesedése Pantó (1956) megállapításával szemben, véleményünk szerint - figyelembe véve az ércesedések paragenezisét és elemösszetételét - nem tér el lényegesen az upponyi és különösen a martonyi sziderites-metaszomatikus ércesedésektől. Az elsősorban teleptani jellegű különbségek az érctelep földtani felépítésében keresendők, amint erre már Pantó is rámutatott: „a mészkő-dolomit határral párhuzamos tektonikus hasadékrendszer mentén, több egymásután következő szakaszban, különféle jellegű ércképző folyamatok zajlottak le..." Vagy más helyütt: „ ...kétségtelen, hogy a hasadékrendszerrel átjárt, mégis tömör mészkőben az érckiválás lényegesen különböző környezethatások között zajlott le". Pantó elsősorban a vegyi alkat tekintetében látott különbséget az esztramosi és a környékbeli sziderites-metaszomatikus érctelepek között. Szerinte: „az érces képződmény elemtársaságának élesen elütő volta mégis arra utal, hogy eredete a metaszomatikus vasérctelepekétől független folyamatokban keresendő." Nagy eltérést lát például a Mn, kisebbeket a Cu, a Ba és a S vonatkozásában. Ha azonban újra összehasonlítjuk az akkor és újabban készült elemzéseket (elsősorban a barnavasércre vonatkozókat, hiszen az Esztramos-hegyen főleg az volt a bányászott érc) nem találunk jelentős eltérést azon kívül, hogy a Mn mennyisége többnyire, de nem mindig (lásd a goethitnél lévő elemzést) valóban kevesebb, mint a környező vasérctelepeké, a Cu, a Ba és a S mennyisége viszont egyáltalán nem. Nagy különbségként hatott az 1980as évekig ismert ásványparagenezisek közötti igen jelentős eltérés is. Koch (1966) például nem említ szulfidokat az Esztramosról. Azóta az Esztramos-hegy érctelepének ásványparagenezisére vonatkozó adatokat sok szempontból finomították, gazdagították (Kiss, 1982; Turtegin, 1991; Szakáll, 1991). Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy az ásványparagenezis szinte teljesen megegyezik például a közeli martonyi érctelepével. Tehát az ásványtársulásokat összehasonlítva sincs nagy különbség az Esztramos és a környező sziderites-metaszomatikus