Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)

A megyaszói faopál ásványtani vizsgálata (Papp Gábor, Sámson Margit, Jánosi Melinda & Lovas György)

6. ábra. Ikervermes gödörkézettséget mutató tracheidasejtek falának lenyomata (bal oldalt). A bekeretezett terület kinagyított képén (jobb oldalt) egy sejt részlete látható. SEM felvétel. Fig. 6. Opal "cast " of tracheid cells showing biseriate bordered pitting (left). A portion of a cell can be seen in the right showing the boxed area at a higher magnification. SEM micrograph. 7. ábra. Az opálosodást megelőző korhadásról tanúskodó üreg, falán kb. 0,2 um átmérőjű opálgömbökkel. Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel. Fig. 7. A cavity in the wood opal caused by decay prior to the silicification. Opal spheres of about 0.2 mm in diameter were precipitated on the wall of the cavity. SEM micrograph. kéreg először szintén opál-A-ból állhatott. A megyaszói mintákra azonban ez a mállási modell nem alkalmazható, mert a kovaanyag oldódását és újrakicsapódását feltételezi, ami a szöveti elemek szétroncsolódását okozza, nem beszélve arról, hogy esetükben a kiinduló kovaanyag kvarc, a végállapot pedig opál-CT volt. A szöveti megfigyelések alapján is egyértelmű, hogy a mállási kéreg, amint már Horváth E. (1964) is rámutatott, a már opálosodott fán alakult ki, és nem egy mállott fa kovásodásáról van szó. Hasonló, fénytelen, fehéres kérgek egyéb opálpéldányokon (pl. a telkibányai „mézopálon"), illetve mikrokristályos kvarcváltozatokon (pl. tűzkőgumókon) is megjelennek. Az, hogy a mállott öv a megyaszói példányokon ilyen vastag, összefüggésben állhat az itteni faopál pórusos szerkezetével is (vö. 1-2. ábra), ami megkönnyíthette a mállást okozó oldatok behatolását a példányok belsejébe. Azonban tekintettel arra,