Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)
A megyaszói faopál ásványtani vizsgálata (Papp Gábor, Sámson Margit, Jánosi Melinda & Lovas György)
8. ábra. A vékonycsiszolatban az 1. ábrán látható megyaszói faopál minta ép (A) és mállott (B) részéről készült röntgendiffraktogramok. Függőleges tengely: intenzitás, vízszintes tengely: CuK a-sugárzásra számított 29-értékek. A csúcsok fölé írt rf-értékek Â-ben értendők. Fig. 8. X-ray powder patterns of the intact (A) and weathered (B) part of the wood opal sample shown in Fig. 1. Vertical axis: intensity, horizontal axis: 2 9 values corresponding to CuK a-radiation. Periodicity values written above the peaks are given in Â. hogy a sejtfalak a mállás során eltűntek, az oldatok jelentős része a megtámadott és kioldott sejtfalmaradványok helyén mozoghatott. Horváth (1964) szerint a Répásárok [= Tetlinke-árok] „friss állapotban" opálosodott gyökér- és törzsanyagán az opálosodás utáni hévizes hatások indították meg „azt a mállási folyamatot, mely még ma is tart és eredményeként a sejtfalak helyére berakódott kovasavak bomlanak elsősorban - nyilván a még bennük maradt szerves nyomok miatt - és így a növények sejtes elemeikre esnek szét." A hévizes hatásra azonban nincs közvetlen bizonyíték. A kovásodott fákon gyakori fehéres kérget általában a bezáró üledékekben közlekedő agresszív oldatok hatásának tulajdonítják (vö. Selmeier, 1986). Ezzel összefüggésben megjegyezzük, hogy a Senkayi et al. (1985) által kvarc anyagú kovásodott fán talált mikrokristályos opál összetételű mállási kéreg az oxigénizotópos mérések szerint 30-50 °C között keletkezett. A még nyitott kérdések nagy részét remélhetőleg további vizsgálatok után megválaszolhatjuk. Úgyszintén bízunk benne, hogy a paleobotanikusok figyelme is egyszer ismét Megyaszó felé terelődik, a magunk részéről ezt az egyedülállónak mondható opálkitöltések további morfológiai vizsgálatával szeretnénk elősegíteni.
