Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)

A megyaszói faopál ásványtani vizsgálata (Papp Gábor, Sámson Margit, Jánosi Melinda & Lovas György)

1. ábra. Megyaszói faopál vékonycsiszolatos képe (hosszmetszet). Baloldalt a minta ép, jobboldalt a mállott része, a sötét foltokat a keskeny sejtüregekben megtapadt csiszolópor okozza. Az opálbevonat szélét jelző, erősen hullámos lefutású vonalak közt húzódó egyenes vonalak, melyek az ép részen határozottabban kirajzolódnak, az egykori sejtfalaknak felelnek meg. Képszélesség: 2,2 cm Fig. 1. Longitudinal thin section of a wood opal sample from Megyaszó. The intact part of the sample can be seen on the left, the weathered part is on the right side. Dark patches are caused by grinding powder adhered into the narrow cell cavities. Former cell walls (better seen in the intact parts) correspond to the straight lines running between pairs of wavy ones, the latters correspond to the surface of the opal layers. Width of the picture: 2.2 cm A megtartási állapot tehát igen változatos. Helyenként a fa szöveti elemeinek kitűnő lenyomataival találkozunk (6. ábra), hiszen az opálosodás a növényi szövetet a kvarcosodással ellentétben nem, vagy csak alig roncsolja. Másutt nyilvánvaló jeleit találjuk annak, hogy a rossz megtartást a famaradvány kovásodás előtti tönkremenetele (kopás, korhadás; 1. 7. ábra) okozza (vö. Horváth, 1964). Röntgendiffrakciós vizsgálatok A röntgendiffraktogramok kiértékelésénél a JCPDS alapadatok mellett elsősorban Graetsch et al. (1987, 1994) cikkeire támaszkodtunk. A vizsgált példányok csaknem mindegyike - az előzetes várakozásnak megfelelően - mikrokristályos opálnak bizonyult. A mikrokristályos opálfélék (Flörke et al, 1991) szerkezetét hatos Si0

4-gyűrűkböl álló rétegek alkotják, amelyek a rétegekre merőleges irányban egymással szemben álló Si0

4-tetraéderek közös csúcsain át kapcsolódnak össze. A rétegsorakozás helyenként a