Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)

A megyaszói faopál ásványtani vizsgálata (Papp Gábor, Sámson Margit, Jánosi Melinda & Lovas György)

2. ábra. Megyaszói faopál ép részének pásztázó elektronmikroszkópos képe. A képen két, egymásra merőleges törésfelület is látható, baloldalt és középen a fa keresztmetszete, jobboldalt pedig (a vékonycsiszolati képnek megfelelő) hosszmetszete. A sejtüregekben opálgömbök figyelhetők meg. Fig. 2. SEM micrograph of the intact part of a wood opal sample from Megy aszó showing two rectangular fractures of the specimen, corresponding to the crosssection (left) and the longitudinal section (right) of the wood. Opal spheres can be seen in the cells. 3. ábra. Gömbös opálkiválások a faopál sejtüregeiben (bal oldalt). A bekeretezett részlet kinagyított képén (jobb oldalt) jól kivehető, hogy a gömbök valójában apró lemezkék halmazai, ún. lepiszférák. Pásztázó elektronmikroszkópos (SEM) felvétel. Fig. 3. Spherical opal precipitations in the cell cavities of the wood opal (left side). They are in fact lepispheres made up from tiny lamellae (magnified picture of the boxed area, right side). SEM m icrograph. cristobalit, helyenként a tridimit szerkezetének felel meg. A cristobalit-, ill. tridimit-szerü domének egymástól rétegződési hibákkal elválasztva rendezetlenül váltakoznak. A mikrokristályos opálnak két válfaját különítik el: az opál-C-ben a rendezetlen alsócristobalit-szerkezet (C) uralkodik, míg az opál-CT-ben erős rendezetlenség mellett a cristobalit- és tridimit-szerű rétegsorakozás (CT) közel egyező arányban lép föl. (Részletes összefoglalást ad Graetsch, 1994.) Az egyes megyaszói minták ép részéből készített röntgendiffraktogramok némileg eltérő mérvű szerkezeti rendezettséget mutattak. A mikrokristályos opálokra jellemző legerősebb, nagy félértékszélességű csúcs J-értéke (mely a szerkezeti rétegek távolságának felel meg) az opál-CT-re jellemző 4,10^1,12 Á-ös tartományban mozog. E csúcson