Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)

A Szerencsi-dombság ásványai (Szakáll Sándor & Kovács Árpád)

figyeltünk meg, melynek étetett felületéről készített pásztázó elektronmikroszkópos felvételen látható, hogy táblák halmazából áll. Legújabban Németh Tamás (Veszprém) gyűjtéséből az opál roppant nagy változatosságban került elő a hegy riolitfeltárásaiban. Az erősen kovásodott riolitban a vörös minden árnyalatában megfigyeltük - a halvány rózsaszínűtől a vörösön át a sötét bordóig -, nagyságuk elérte a 6-8 cm-t. Találtunk olyan példányokat, melyek homogén lángvörös színük és jó áttetszőségük alapján tűzopálnak nevezhetők (II. kép a borítón). A hosszúhegyi feltárások igazi szenzációja mégis a nemesopál megjelenése. A nemesopál több típusban ismeretes. Legszebbek azok az 1 cm-es átmérőt elérő - a riolit üregeit teljesen kitöltő - példányok, melyeken a fehér vagy színtelen alapból igen intenzíven („szúrósan") villannak elő (gyakorisági sorrendben) a zöld, vörös, sárga, kék és ibolya árnyalatok (I. kép a borítón). Másik típusa - színjátéka alapján - a veresvágásihoz áll közelebb; tejfehér alapból sejtelmesen villannak elő a szivárvány színei. Végül olyan változat is akadt, mely ráeső fényben a hialithoz hasonlóan színtelen, víztiszta vagy opálosan áttetsző, de áteső fényben foltokban, zónákban vagy egészében színjátszó. Az opálváltozatok másik fontos lelőhelye az Ingváron található, ahol három különböző helyzetű előfordulása található. A keleti oldal lelőhelyén a riolit üregeiben kalcedonon, kvarcon vagy ritkábban klinoptiloliton és mordeniten tejopál jelenik meg. Színe a fehértől a kékesen át a szürkéig változhat. Igen ritkán kékes-zöldes-vöröses színjátszás is észlelhető, sőt néhány példány színjátéka eléri a nemesopál ét. Erről a nemesopálról már Hoffer (1934) említést tesz, s kiemeli ritkaságát e lelőhelyen. Érdemes idézni eredeti leírását: „A likacsok falát, mint a kovasavtermékek közül legelőször kivált anyag: chalcedon vonja be. Színe különböző. Igen gyakran halvány rózsa, majd barna, barnásszürke, vagy a chlorittól zöld és csak ritkán mutatja a chalcedon tulajdonképpeni kék színét. A chalcedon a likacsokat ritkán tölti ki egészen. Rétegére gyakran kvarc rakódott. Ez vagy színtelen, illetőleg vashydroxidtól sárgára vagy chlorittól zöldre festett apró kristályokat alkot, vagy - ritkábban - mint sejtes kvarc ül a likacsokban. A likacsok belsejében, mint legutoljára kivált anyagot találjuk az opált. De ez sem mindig tölti ki egészen a rendelkezésre álló teret. Az opál mindig többféle. Legközönségesebb a tejopál. Gyakori az üvegopál (hyalit) is. Ha ez nem tölti ki egészen a likacs belsejét, szép fürtös alakot vesz fel. A cacholong már ritkább. A tejopálnak ismét változatai vannak. Ezekből egy olyan sorozatot lehet összeállítani, amelyben az egyes tagoknak egyrészt a színe megy át fokozatosan a kékbe és kékesszürkébe, másrészt ugyanakkor fokozatosan átlátszóbbakká is lesznek. Az egészen halvány kékesszürkék, vagy szürkék vékony rétege egészen átlátszó. Ez utóbbiak már gyakran mutatnak gyönge színjátékot. Ezek világszem (oculus mundi) opálok. Főként vörös és zöld színt játszanak. A színjátszás aztán kivételesen a nemesopál tüzéig és ragyogásáig fokozódik. Eddig három nemesopálszem került ki innen. Mind a három benne van még az anyakőzetben. Mérhető átmérőik: 1=4x3 mm; 2=4,5^3 mm; 3=2,8x2,5 mm. Piros, zöld és kék színben ragyognak. A piros és a zöld egyenlő erejűek, a kék ezeknél jóval bágyadtabb. Tüzük a szép veresvágásiakénál gyöngébb." Érdemes megemlítenünk az ingvári nemesopálok egykori megtalálóit Szepessy Gusztáv bányamérnök és fia, ifj. Szepessy Gusztáv személyében. Az ingvári tejopált és hialitot részletesen Takács (1982) vizsgálta, eszerint a tejopál 5-10 pm-es gömbök rendezetlen halmazából épül föl (rendezettség csak rövid távon