Szakáll Sándor szerk.: A Szerencsi-dombság ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 3. Miskolc, 1998)

A Szerencsi-dombság ásványai (Szakáll Sándor & Kovács Árpád)

Néhány jellemző mangán-oxid megjelenés: riolitok litofizás üregeiben tridimiten és kvarckristályokon fekete laza bevonatok, cseppköves és gumós alakzatok (Sulyom-hegy, Majos-hegy, Hosszú-hegy). Riolittufák repedéseiben vékony bekérgezések, dendrites halmazok (Fuló-hegy, Nagy-hegy). A Fuló-hegyről került elő az a minta, melyben az üregek falán megjelenő 0,2-0,5 mm-es gömbös halmazok belseje mangán-oxidokból, míg külső kérge goethitből állt. Opál (faopál, hialit, jáspopál, nemesopál, tejopál, tűzopál, viaszopál) Általánosan elterjedt ásvány, a vulkánitokban, piroklasztikumokban és a vulkáni utóműködési folyamatok révén képződött kvarcitokban egyaránt nagy változatosságban megjelenik. A faopál változat immár klasszikussá vált lelőhelye pannon üledékekben és piroklasztikumokban található Megyaszó környékén. Hoffer (1937) is nagyon sok helyen észlelte, legbővebben a Létén, a Kálváriahegyen, az Ingváron és a Nagyrépás környéki feltárásokban. Az opál tárgyalását Takács (1983) felfogásának szellemében végezzük. Vizsgálataink során az opál vékonycsiszolatokban 1 N-lal sötétbarna, barna, szürke vagy színtelen, homogén tömegként jelentkezett. A röntgendiffraktométeres vizsgálatok szerint az egyes opálváltozatok többé-kevésbé rendezett szerkezetűek. A legrendezetlenebb közöttük a hialit (üvegopál). Az opál a kőzetek alapanyagában, a repedésekben és üregekben egyaránt megtalálható, néhány helyen olyan bőséggel, hogy opálos zónáról, opálkitöltésről beszélhetünk. A riolitokban alapvetően kétféle módon jelenik meg. Egyrészt a litofizás üregekben a hipotermás („pneumatolitos") eredetű ásványokat (elsősorban kvarcot és tridimitet) kéregszerűen vonja be színtelen hialit formájában. Másrészt a litofizás üregeket (és a falán található korábbi ásványokat) teljesen vagy részben kitölti, mégpedig nemcsak hialitként, hanem a legváltozatosabb színekben (fehér, sárga, barna, bordó, vörös, sötétzöld, fekete), illetve ritkán - ezideig csak két lelőhelyen - színjátszó nemesopál formájában. A riolitokhoz kötődő lelőhelyeket részletezve, fontosabb előfordulásai: a Somoson kvarcot von be hialit. A Süveges-hegyen tridimitet kérgez be hialit, vagy egyedüli üregkitöltő. Az opál az alacsonyabb csúcs felhagyott kőfejtőjének riolitjában elszórva ritkán vörös, 0,1-1 cm-es foltokként jelenik meg. Hoffer (1937) a délkeleti oldal perlitjéből említ diónagyságú opálcsomókat. Ebből a kőzetből mi csak a hialitot ismerjük. A Sulyom-hegyen tridimitet, és/vagy kvarcot von be hialit, ritkán sárgásbarna, 1-2 mm-es gömbökből álló opál borítja az üregek falát. A Majos-hegyen - főként a hegy délkeleti oldalán - a tridimiten, kvarcon és goethiten található hialit kéregszerű, vagy gömbös megjelenésben, kis mennyiségben. A Hosszú-hegy az opálváltozatok egyik legfontosabb lelőhelye a területen. Többféle megjelenésben és nagy bőségben észlelhető a hegy keleti oldalán lévő nagy kőfejtő bejárati részén: a hólyagos riolitban tridimitet von be tejopál, mely sokszor teljesen kitölti az üregeket. A nagy bányaudvar északi falán, ahol kalcedon és kvarc borítja az üregek, repedések falát, az opál is jelen van. Legtöbbször színtelen hialitként, de néha ennek vörös színű változata is megjelenik, mely a nyomelemvizsgálatok szerint az átlagosnál több vasat, nikkelt és krómot tartalmaz. Színét valószínűleg hematittól nyeri. A hegycsúcs környékén - a riolit litofizás üregeiben - igen esztétikus, szőlőfürtszerű, olykor szederjes megjelenésben észlelhető a hialit. Ezek az aggregátumok gyakran elérik a 3-6 cm-es nagyságot (III. kép a borítón). Egy alkalommá^ enyhe színjátékot mutató opált