Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés vulkanotektonikus jellemzői (Zelenka Tibor)

older andésite and rhyolite tuff. Along the contact intrusive breccias were formed. In the cooling zone of the intrusion breccia dikes can be found running in a parallel trend. At the margin of the breccia dikes veins containing gold and silver were found in silicious (in the upper), clayey (in the middle), and carbonatic (in the lower) horizons. These veins are 1-2 km long in strike and their vertical height varies between 300 m to 500 m. The veins grad into carbonatic, silicious, noble metall-bearing Stockwerks with depth. The potassium metasomatized intrusions are dissected by N-S striking, fresh pyroxene andésite dykes of Late Mioceme-Pliocene age (Fig. 8). In the middle of the northern caldera and at the eastern margin of the southern caldera along the great fault (NNW-SSE), there are several rhyolite domes which partly contacted the andésite, partly overly the andésite suite. Along the rhyolite-andesite contact noble and polymetallic mineralization can be recognized accompanied by adularization. The hydrothermal post-volcanic activities are manifested by forming of geyser and limnoquartzit at the upper horizon of the veins. In the inner part of the caldera, at Hollóháza, this quartzite alternates with allochtone diatomite-bentonite- kaolinite formations forming lens-like bodies. At Telkibánya tectonic movements are recently going on. This fact is dramatically proven be the rock rubbie along the fault of N-S direction, at the eastern slope of Kánya Hill which resulted from an earthquake. It tragically terminated the mining operation of Medieval Age (Horváth & Zelenka, 1994). A középső-miocénban (bádeni) a Parathetis bezáródásával a Kárpátokban folytatódott az óceáni litoszféra szubdukciója. A Kárpátok belső zónáiban a mikrolemezek határán tágulásos hatásra molasz-medencék jöttek létre. Itt szigetív típusú mészalkáli vulkáni magmás működés jelentkezett. Az Eperjes-Szalánci-Tokaji hegység vulkanizmusa ÉÉK-DDNy-DDK-i törésekkel határoltan közel 100 km csapáshosszú 15-20 km széles 1500-3000 m mély árokrendszerben jött létre (Pantó, 1968; Gyarmati, 1974). Az árok szegélye és aljzata erősen gyűrt takaros szerkezetű, prekambriumi gneiszből és csillámpalából, paleozoós agyagpala-homokkőből, porfiroidból és mezozoós karbonátos kőzetekből áll (Gyarmati, 1977). Ezek a kőzetek keleten Vílyvitánynál a felszínen, míg a Füzérkajata-2. sz. fúrásban 960 m mélységben jelentkeznek (Ilkey-Perlaky & Pentelényi, 1978). Az árok középső részén mélyült Telkibánya-2. sz. fúrás 1240 m-ig (Széky-Fux, 1966), míg az árok nyugati oldalán a Hidasnémeti-1. sz. fúrás 1500 m-ig nem érte el az alaphegységet. A telkibányai terület a Tokaji-hegység miocén vulkáni zónájának része. Itt egy közel EENy-DDK-i és egy K-Ny-i mély törési zóna találkozik. A tektonikus árokban a középső-miocénban a süllyedés valószínűleg folyamatos volt (1. ábra). Ezt bizonyítják a vastag piroklasztit összletben több szinten települt sekélytengeri agyagos-homokostufitos képződmények (Ilkey-Perlaki, 1978).