Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai érces terület bányászati és kutatási eredményei a középkortól napjainkig (Székyné Fux Vilma)

kifejlődését mintegy 300 m-re becsülte. Ezért készletbecslése messze túlhaladta a valóban rendelkezésre álló nemesfémkészletet. Pálfy a kárpáti arany-ezüst bányák ismeretében és tükrében vizsgálta a telkibányai ércesedést. Véleménye szerint a terület legfelső, legjobban hozzáférhető szintjei az oxidációs zónába esnek. A telérek vastagsága 20-60 cm, legnagyobbrészt vörös agyaggal vannak kitöltve, ritkán kvarcosak. Atelérfal azonban jórészt kovás. Az András-bánya legmélyebb szintjeit a „redukciós övbe" sorolta. A bányászat század eleji végleges megszűnésének okát elsősorban abban látta, hogy a terület legmélyebb tárói, altárója feletti legdúsabb szinteket már lefejtették, s újabb jelentősebb altáró hajtására költség nem volt (Pálfy, 1929). Liffa A. (1955) a telérek anyagi kitöltésére és összetételére vonatkozó összefoglalását az 1947-ig nyomtatásban megjelent és kéziratos dolgozatok, elemzési adatok alapján állította össze. A telkibányai telérek érces kitöltését - véleménye szerint - a szereplő ásványfajok kis száma jellemzi. így az ércásványok közül termésaranyat, antimonitot, piritet és szideritet említ. Gazdag változatokban és kristálycsoportokban fordul elő a kvarc. A másodlagos ásványok közül Liffa szerint a gipsz és a malachit, az antimonokker, a sztibikonit („sztibit") és a cervantit gyakoriak. A pirit az érces kitöltéseken kívül a mellékkőzetet is impregnálja. Az arany uralkodóan pinthez, ritkán más szulfidokhoz kötött, szabad arany elvétve fordul elő. A telérek mélységi kifejlődéseire Liffa adatokat nem közölt. A telérek csapásirányát helyesen általában É-D-inek mondja. A telérek gyakran közel függőlegesen állnak, vagy meredeken K-re vagy Ny-ra dőlnek. Az összes telérek az oxidációs zóna jellegét mutatják. Vas-hidroxidban gazdagok, a finoman elosztott vas tartalom a telérek agyagos kitöltését gyakran rozsdaszínűre festi (Liffa, 1955). AHasdat-és Lapis-völgyi piritkutatással kapcsolatban Lengyel E. (1947-48) közöl néhány megállapítást a nemesfém-tartalmú telérekre. Lengyel E. szerint az érctelérek általános csapásiránya a hegység főcsapásával megegyezik. A bányavízzel már a régi bányászok is gigantikus harcot folytattak. Mindezek a megállapításai ma is helytállóak. Nem fogadható el azonban a vulkáni kitörések sorrendjére, ill. mennyiségi elterjedésére vonatkozó felfogása. 5.2 A mai kép Az érces terület központjáról Scherf által készített l:10.000-es méretarányú térkép (MAFI Adattár), Scherffel közös terepbejárásaink, továbbá kőzettani vizsgálataim, az 1950-1962 között kihajtott új vágatok részletes felvételezése, térképi rögzítése és a Telkibánya-2 sz. fúrás sokirányú terepi és mindenre kiterjedő műszeres és laboratóriumi vizsgálata alapján az ércesedés jellegére, kiterjedésére, teléreinek ásványos öszszetételére vonatkozó véleményemet a következőkben foglalom össze. Telkibánya a Kárpátok övén belül a fiatal, harmadkori vulkáni ércesedések között, az egyező vonások ellenére is különálló helyet foglal el. Ércesedése teléres jellegű. Az „érces oldat" nem egyetlen kitörési csatornán, hanem több párhuzamos hasadékon