Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai érces terület bányászati és kutatási eredményei a középkortól napjainkig (Székyné Fux Vilma)

keresztül tört a felszínre. Feltehető, hogy a teléres hasadékokban kialakult részben K-i, részben Ny-i dőlésű telérek (2. ábra) nagyobb mélységben egyetlen nagyobb telérré egyesülnek. Scherf úgy ítélte, hogy Pálfy M. elmélete, amely szerint a kárpáti ércesedések területén az érchozó vulkáni kürtőket tangenciálisan érintő hasadékok jellemezhetők a legdúsabb nemesfémtartalommal, bizonyos módosítással Telkibányán is alkalmazható. Ez a felfogás itt nem egyes vulkáni kürtőkre, hanem több, hosszan elnyúlt érchozó hasadékra vonatkozik. A telkibányai ércesedés szempontjából a tektonikának döntő jelentősége van. Már utaltunk a nagytektonikai és a belső-kárpáti övben elfoglalt helyzetre. Scherf E. statisztikai vizsgálatai alapján a völgyek iránya pontosan egyezik az el válási lapok statisztikai felvételéből megállapítható mikrotektonikus főirányokkal és az érces telérrendszer csapásirányával. A megállapított fő tektonikai irány: a) 336-156, b) 10-190, c) 84-264. A telérek uralkodó É-D-i főcsapása tulajdonképpen az a) és b) irányszakaszok váltakozásából tevődik össze. A c) irányú hasadékok általában ércmentesek. A kőzeteiváltozási zónák is az a), b) irányokat követik. Az újabb radiogén vizsgálatok megerősítették az ércesedés korára vonatkozó véleményemet is. Az érchozó oldatok egyidejűek a kálimetaszomatózissal, a szarmata pszeudotrachittal állnak szoros genetikai kapcsolatban. Ércanyagukat az attikai orogén mozgások által létrehozott hasadékokba a szarmata végén rakták le. Az ércanyag 14 csekély vastagságú párhuzamos hasadékot tölt meg. Sajnálatosan az ércesedés utáni pannon tektonikai mozgások még szét is mángorolták az amúgy sem vastag teléreket, és ezzel műrevalóságukat csökkentették. 6. A képződmények radiogén kora A K/Ar radiogén koradatok (1. táblázat) igazolták, hogy sem a bádeniben (190., 191. minta), sem a szarmatában (189., 211. minta) nincs jelentős korkülönbség a K-dús és a normál K tartalmú kőzetváltozatok, azaz a pszeudotrachit és az andezit között. A K/Ar vizsgálat még a fúrásban jelentkező, teléres kifejlődésű, kissé fiatalabb piroxénandezit-áttörést (192. minta) is jelezte. Ugyanez a fiatalabb vulkanizmus a telkibányai ércesedés területén a felszínen, a Baglyas-völgyben is kimutatható volt (641. és 360. minták). Mind a földtani-kőzettani megállapítások, mind a K/Ar meghatározások igazolták a kánya-hegyi Csengő-bánya mélyszintjéről származó (283. minta), jórészben üde plagioklászokat tartalmazó hiperszténandezitnek az alsó szarmata „savanyú" piroxénandezittel azonos korát. Az előzőektől eltérően nem szubvulkáni kifejlődésű a magas gerinceket képező, hialopilites szövetű, de hasonló ásványos összetételű piroxénandezit (ún. lemezes andezit; 359., 642. minta), amely a K/Ar vizsgálatok szerint is fiatalabb (10,9 ± 0,5 illetve 10,4 ± 0,6 millió év), a szarmata/pannon határra esik. Ha áttekintjük valamennyi K/Ar radiogén koradatot a telkibányai érces terület Gyepű-hegy, Baglyas-völgy (Tel-