Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai érces terület bányászati és kutatási eredményei a középkortól napjainkig (Székyné Fux Vilma)

kat és az ércásványokat kísérő nem érces ásványok képződési hőmérsékletét valamint pH viszonyait vettem figyelembe. Ez alapon az ércásványok és az ércet kísérő nem érces ásványok uralkodó képződési hőmérsékletét 180-130 °C között rögzítettem. Ez az érték összhangban van Molnár F. újabban végzett értékes folyadékzárvány-vizsgálataival, amelyek lehetővé tették az érces terület egyes részeinek képződési hőmérséklet alapján történő elkülönítését is (Molnár, 1994). Véleményem szerint ez szoros kapcsolatban áll azzal, hogy az ércesedés aljzatában eltérő szerkezetű és kémiai összetételű alaphegységi részek érintkeznek egymással (Széky-Fux, 1970a). 3. A posztmetallogenetikus folyamatok legfontosabbika a már az ércesedéssel egyidejűleg megindult agyagásványosodás. Az agyagásványok a posztmetallogenetikus folyamatokban az ércásványok utólagos dúsításában (pl. montmorillonit — akantit) játszanak szerepet, valamint a hőmérséklet és nyomás változásokat összetételbeli, illetve szerkezeti átalakulással érzékenyen jelzik (montmorillonit -+ kevert szerkezetű agyagásványok -» klorit) (Széky-Fux, 1965). A felszíni kaolinitesedéssel erőteljes kovásodás is jelentkezik. Ide tartozik az adulárosodás, alunitosodás és oxidáció is. 5. Az ércesedés teleptani jellege 5.1 Előzmények A telkibányai terület ércteleptanának jellemzésével és összefoglaló bányaföldtani kiértékelésével — Richthofen úttörő jellegű összefoglalásától eltekintve — az 1950ben megindult bányászati feltárások előtt lényegében három szerző: Wendeborn S.T., Pálfy M. és Liffa A. foglalkozott. A már említett Wendeborn brádi bányamérnök 1905-ben foglalta össze a telkibányai ércesedésre vonatkozó felfogását. Pálfy M. többször járt és térképezett a területen. A telkibányai ércesedést „Magyarország arany-ezüst bányáinak összefoglaló jellemzése" c. munkájában (1929) ismertette. Liffa A. (1955) „Telkibánya bányaföldtani viszonyai" c. monográfiája az 1950-ig ismert adatokon alapszik, az új, 1950 utáni feltárásokra nem terjedt ki. Az ércesedés kifejlődésére és jellegére jelentésében először Wendeborn (1905) közöl helyes adatokat. A telérek érces kitöltése aranyat és ezüstöt tartalmaz, átlagos vastagságuk 30-40 cm. Az ismert telérek száma a Gyepű-, Rózsa- és Kánya-hegyen jelentősen növekedni fog, ha említett területet egy több km hosszú Ny-K-i irányú haránttáróval megkutatják. Véleménye szerint az előző évszázadok során a teléreket csak a legfelső részükön vizsgálták meg és nem rendszeresen fejtették ki. Wendeborn gondosan megmintázta a Mária-táróban feltárt Lobkowitz-, Jószerencsét- és Jupiterteléreket. A vett minták alapján az átlagos nemesfém-tartalmat a telkibányai telérek „vaskalap" övében 4-5 g/t Au-ra és 30-40 g/t Ag-ra becsülte. Ezek a megállapításai helytállóak (Wendeborn, 1905). Wendeborn abban azonban tévedett, hogy a nemesfémtartalomnak a mélység felé jelentős megnövekedését tételezte fel, és a telérek dőlésmenti nemesfémben gazdag