Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)
A telkibányai opálváltozatok ásványtani vizsgálata (Takács József)
intenzitással, szinte „szúrósan" villannak fel. A kisebb optikai rácsállandók (jelen esetben a morfológiai elemek mérete) miatt a kék és zöld szín az uralkodó. A magas szimmetriájú elrendeződés következtében a reflexiók és a színek száma a vörösvágásiéhoz képest csökken. 4.3 A víztartalom Az opál egyik legjellemzőbb sajátsága a több-kevesebb víztartalom. A vizsgálatok tanúsága szerint a telkibányai mintáknál mind a víz mennyisége, mind az ásványon belüli helyzete (kötöttsége) változatos. A termikus vizsgálatok szerint a vízvesztés változatonként különböző hőmérsékleten megy végbe, általában nem egy, hanem több lépcsőben. Két fő tartomány jelölhető ki: 40-100 °C és 140-230 °C között. 40-100 °C-nál az opál másodlagos szerkezetének üregeiből, pórusaiból kapilláris kötésű víz távozik el. Ez egyben azt is jelenti, hogy a levegő nedvességtartalma függvényében az opál szobahőmérsékleten víztartalmának egy részét leadhatja és - pl. vízbe mártva - vissza is veheti. Ha viszont a felületi rétegek a vízvesztés közben megrepedeznek, akkor e repedések már vízfelvétellel sem „gyógyulnak" be, az ásvány felszíne zavaros, átlátszatlan marad. Egyes változatok nedvesség-utánpótlás nélkül a levegőn kiszáradva, hosszabb-rövidebb idő alatt darabokra esnek szét. A nagyobb hőmérsékleten (140-230 °C) eltávozó, erősebben kötött víz a mikroszerkezethez kötődhet. Vizsgálataink szerint (Takács, 1982) az Eperjes-Tokaji-hegység opálváltozatainak víztartalma 3,0-7,3 % közötti; ezen belül a telkibányai változatoknál 4,8-6,0 %. A víztartalom és a rendezettség jellemzésére felhasznált OR-index között nem mutatható ki összefüggés. Arövid távon rendezett vörösvágási tejopál („OR=0") és a hosszú távon rendezett telkibányai sárgásvörös opál (OR=17,0) víztartalma megegyezik! Ez a megállapítás közvetlen bizonyítékul szolgál arra, hogy a hosszú távon rendezett opálváltozatok nem származtathatók a rövid távon rendezett opál vízvesztésével, „kristályosodásával". 4.4 Az opál stabilitása - képződési körülményei A 300 °C, 88 bar-2 kbar, 96-168 óra paraméterekkel, különböző rendezettségű opálokon végrehajtott kísérletek eredményeként nem tapasztaltunk fázisátalakulást. A polarizációs mikroszkópban megfigyelhető, párhuzamos szálakból álló rostos szöveti kép feltételezhetően vízdiffúzió hatására alakult ki. A diffúzió ebben az esetben a szerkezeti domének orientálódását segítette elő. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az opál mikroszerkezete viszonylag nagy Ph 2 o, T körülmények között is stabilan viselkedik és csak jelentős energiabefektetéssel alakul át, így az üvegekre jellemző devitrifikációról az opál esetében nem beszélhetünk. Ezt támasztja alá az is, hogy a vizsgált 12-13 millió éves változatokban spontán átalakulás nem mutatható ki.
