Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai opál („Telkebanyerstein") története (Papp Gábor)

ugyanis egykor egy gáttal elrekesztett tavacska volt ott. A régi szakirodalomban tehát a telkibányai opálelőfordulás helyére vonatkozóan is igen pontos adatokat találhatunk. Itt érdemes megemlíteni, hogy a napjainkban az opál „újrafelfedezése" után elterjedt Kutyaszorító lelőhelynév nem egészen pontos, mivel a Kutyaszorító a tényleges lelőhelytől - a Kurta-bérci-patak völgye (az Ósva-patak egyik mellékvölgye) - valamivel DDK-ebbre található. Fichtel szerint a „Telkebányerstein" előfordul a telkibányai Fekete-hegyen is

9

, mégpedig az ottani vörös-vörösbarna „szurokkőben"

10 alkot fészkeket (2. ábra). „Ha tiszta, és a vörös szurokkőanyaggal nem kevert, mint többnyire, akkor nagyon szép almazöld színű." Lehetséges, hogy Augustini (1773) is erre a másik előfordulásra célzott, amikor azt írta, hogy Telkibánya környékén „két egymáshoz közeli helyen" találják az opált.