Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés genetikája folyadékzárvány vizsgálatok alapján (Molnár Ferenc)

felszabaduló gőzfázis nyomását már a széndioxid minimális mennyisége is extrém módon megnöveli. A0,2-0,6 mol/kg feltételezett maximális C02-tartalomból kiindulva a hidrotermás rendszerben 50-70 bar értékkel jellemzett túlnyomásos zónák alakulhatnak ki. Az adulár, a kalcit, a szfalerit és néhány B-típusú kvarcminta folyadékzárványai 230 °C feletti hőmérsékleten homogenizálódtak, de ezen ásványok felforrásra utaló zárványszövetet nem mutatnak. Ezek a megfigyelések arra utalnak, hogy a nyomás értéke a hidrotermás tevékenység korai szakaszában az említett ásványok zárványaiban megőrzött fluidumok forráspont görbéje felett volt. Ezért az adulár, a kalcit és a szfalerit képződése idején litosztatikus viszonyok valószínűsíthetők. A C02-tartalom elhanyagolásával meghatározott 300-400 m minimális fedettségből adódóan a telkibányai hidrotermás tevékenység nagy hőmérsékletű szakaszában a minimális litosztatikus nyomás 90 bar volt. A 230 °C alatt homogenizálódó telerkvarc mintákban sem észleltük a felforrásra utaló gázzárványok jelenlétét. Ez úgy értelmezhető, hogy a telérek felnyílása során a hőmérséklet az adott összetétellel és koncentrációval jellemzett fluidumok forráspontja alá süllyedt. 4.2. Fluidumfejlődés a hidrotermás tevékenység során A mikrotermometriai vizsgálatok során meghatározott homogenizációs hőmérsékleti értékek első közelítésben az ásvány növekedésekor jelen volt hidrotermás oldatok minimális hőmérsékletére adnak információt. Az 5.1. fejezetben közölt gondolatmenet alapián azonban belátható, hogy felforrt hidrotermás rendszer esetén a zárványok homogenizációs hőmérséklete a valódi paleohőmérsékletet jól közelítheti (Roedder, 1984) . A nem felforrt fluidumokban kristályosodott ásványok esetében a paleofluidumok valódi hőmérséklete és a homogenizációs hőmérséklet közötti különbség (az ún. „nyomáskorrekció") a nyomás függvénye. Az adulár, a kalcit, a szfalerit és helyenként a B-típusú kvarc kristályosodása során a feltételezett minimális nyomás 90 bar. A „nyomáskorrekcióval" helyesbített hőmérsékleti értékeket a zárványfluidumok izochorjainak és a feltételezett nyomásértéknek a hőmérséklet-nyomás koordináta rendszerben szerkesztett metszetei adják (9. ábra). Ezek alapján az adulár, a kalcit, a szfalerit és a korai B-típusú kvarc 240-265 °C-on keletkezett. A kvarc B-változata zömében a felforrás hőmérséklete alatt, hidrosztatikus, tehát a korai szakasznál jóval alacsonyabb nyomáson kristályosodott. Kis nyomásértékeknél - a 9. ábrán is jól láthatóan - a „nyomáskorrekció" elhanyagolható (Potter, 1977). A telkibányai ércesedés kialakulása során a hidrotermás fluidumok koncentrációja 5 NaCl ekv.s.% alatti volt. Ez a kis koncentráció érték a fiatal vulkánitokhoz kapcsolódó „adulár-szericit" típusú epitermás Au-ércesedésekre általánosan jellemző (Hayba et al., 1985) . A nagy hőmérsékletű fázisból kiindulva azonban a fluidumok fejlődésének kettős tendenciája rajzolódik ki (10. ábra). A telérekre (kvarc B) uralkodóan a koncent-