Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés genetikája folyadékzárvány vizsgálatok alapján (Molnár Ferenc)

ráció lényeges változása nélküli monoton hűlés jellemző, míg a felforrással jellemzett fluidumokban (a kvarc A-típus zárványaiban) a koncentráció a hőmérséklet csökkenésével együtt csökkent. Ez utóbbi tendencia egyrészt értelmezhető a hidrotermás oldatoknak és a rendszer peremei felől laterálisán beáramló, kis hőmérsékletű és szalinitású réteg-, vagy meteorikus eredetű víznek a keveredésével (Fournier, 1979), másrészt a szén-dioxidban relatíve dúsult fluidumok felforrásával (Hedenquist & Henley, 1985b). A telkibányai ércesedést kialakító fluidumok esetén mindkét folyamat feltételezhető, mivel a koncentrációcsökkenést mutató ágban nem felforrt oldatok (a kvarc B-típus zárványfluidumainak egy része) is előfordulnak. 10. ábra. A vizsgált mintákban előforduló folyadékzárványok átlagos koncentráció értékeinek (c) eloszlása az átlagos homogenizációs hőmérséklet (Th) függvényében. Fig.10. Distribution of the average concentration values (c) as a function of average homogenization temperatures (Th) determined in the fluid inclusions of the samples. A hidrotermás oldatoka tevékenység magas hőmérsékletű, felforrás előtti fázisában alkáliföldfémekben szegény, alkáli-kloridos összetételűek voltak. ACa(-Mg) elszegényedés feltehetően a karbonát kiválásával értelmezhető. A hidrotermás rendszer fejlődésének ezt követő szakaszában, a „felnyílás" során az oldatok felforrtak, ami a CC»2-nek és egyéb oldott gázoknak a főzfázisba való távozását elősegítette. A CO2 parciális nyomásának csökkenése elvileg a kalcit kiválásának kedvez (kalcitzárványok a felforrási zárványszövettel jellemzett kvarcban). Azonban a fő fluidumvezető csatornák lokális elzáródása CO2 túlnyomást is létrehozhatott, ami a karbonát további kiválását is megakadályozhatta (Fournier, 1985b). A kvarc A-típusának az ércesedésen belüli széleskörű elterjedése, a vízgőz maximális entalpia értéke (230 °C; Haas, 1976)