Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés genetikája folyadékzárvány vizsgálatok alapján (Molnár Ferenc)

1. A hidrotermás fluidumok hőmérsékleti, összetételi és koncentráció-viszonyainak változása az ércesedés különböző fázisaiban. 2. A hidrotermás adulárosodás fizikai-kémiai paraméterei. 3. Az ércesedés felszíni zónáinak egykori fedettsége. 4. Az ércesedés paleohőmérsékleti mezőjének felépítése, és kapcsolata a területen azonosított vulkanotektonikai szerkezettel. Az ásványfázisok stabilitási viszonyain és a szfalerit vastartalmán alapuló korábbi eredmények (Székyné Fux, 1970) arra utaltak, hogy az ércesedés kialakulását kísérő propilitesedés 375-250 °C-on, az adulárosodás-szericitesedés 300-150 °C-on, míg a szulfidok képződése 180 °C-on ment végbe. Az 1980-as években kezdődött folyadékzárvány vizsgálatok (Gatter, 1984; 1985; Molnár, 1986; Gatter & Molnár, 1986; Hajdú, 1987) ezen adatokat tovább pontosították. A néhány központi telérre (András-, János-, Lobkowitz- és Jószerencsét-telérek) vonatkozó eredmények szerint a hidrotermás folyamatok két fő szakaszban mentek végbe. 230 °C körüli hőmérsékleten a hidrotermás oldatok gőztelített állapota (felforrás) voltjellemző, melyet 190-210 °C között a telérek kovás képződményeinek kiválása követett. A jelen dolgozatban az ércesedés egész területén végzett zárványvizsgálatok eredményeinek összefoglalása található, a korábbi adatokat kiegészítő új megfigyelések felhasználásával. 2. Az alkalmazott vizsgálati módszerek A vizsgálatokra alkalmas (0,1-1 mm vastag, kétoldalon polírozott metszetekben átlátszó) ásványok folyadékzárványaiban a hőmérséklet változtatása során bekövetkező fázisátalakulási jelenségek (fázisok eltűnésének, illetve új fázisok képződésének) megfigyelése Chaixmeca-típusú (Poty et al. 1976) fűthető-hűthető mikroszkópi feltét felhasználásával történt. A megfigyelések alapján a következő adatokat rögzítettük: 1. A folyadék- és gázfázist tartalmazó zárványokban a gázfázis eltűnési hőmérséklete, amit a továbbiakban homogenizációs hőmérsékletként (Th) jelölünk. Ahomogenizációs hőmérséklet elsődleges típusú (az ásvány növekedésével egyidőben bezáródott; Roedder, 1984) zárvány esetében a vizsgált ásvány minimális képződési hőmérsékleteként fogadható el. 2. A folyadékzárványok megfagyasztása (krioszkópos vizsgálat) révén a jégfázis eutektikus/kotektikus hőmérséklete (Tml), továbbá a zárványfluidum fagyáspontcsökkenése (T2) határozható meg. Az eutektikus/kotektikus hőmérsékleti adatok a zárvány fluidumok, és ezen keresztül a hidrotermás oldatok összetételére nyújtanak információt (Shepherd et al. 1985). A fagyáspontcsökkenés alapján a fluidumok összkoncentrációja számítható, NaCl ekvivalens súlyszázalékban kifejezve (Potter et al. 1978).