Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: A telkibányai érces terület ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 2. Miskolc, 1994)

A telkibányai ércesedés genetikája folyadékzárvány vizsgálatok alapján (Molnár Ferenc)

3. A vizsgálatok eredményei 3.1. A különböző ásványok zárvány tartalmának jellemzése A telkibányai ércesedés felszíni zónáiban gyűjtött ásványok közül a kvarc, az adulár és a kalcit bizonyult alkalmasnak részletes zárványvizsgálatok elvégzésére. A korábbi bányabeli kutatások során a Lobkowitz-telér szulfidos érctömzséből előkerült szfaleritkristályokat Székyné Fux V. bocsájtotta rendelkezésünkre. Az érctelérek kibukkanásaiban, a telérek szélesebb zónáiban a felsorolt ásványok közül a leggyakrabban a kvarc jelenik meg. A kvarc különböző morfológiai-szöveti típusainak részletes jellemzése jelen kötetben megtalálható (Molnár & Szakáll, 1994). Itt csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a telérek tömeges megjelenésű kvarcaggregátumai (B-típusú kvarc) mellett a mellékkőzet üreges, fellazult-breccsás zónáiban idiomorf, gyakran szakaszos növekedésű kristályok (A-típusú kvarc) is előfordulnak. Az adulár sajátalakú, pszeudoromboéderes megjelenésű kristályainak megjelenése szintén a telérek szélesebb zónáira jellemző. Esetenként a B-típusú kvarc kristályait tartalmazó üregek falán fennőve is előfordul. Legkisebb gyakorisággal a kalcit megjelenését észleltük, elsősorban a Kánya-hegy K-i oldalán húzódó telérekben. Tömeges halmazai gyakran magukba zárnak idiomorf, vagy xenomorf kvarckristályokat és szulfidásványokat (vagy azok utáni limonitos pszeudomorfózákat). A kalcit egykori szélesebb körű elterjedésére utal az, hogy a tömeges telérkitöltésekben gyakran láthatók szkalenoéderes, vagy táblás kalcitkristályok kioldódása révén képződött üregek. A kalcit hidrotermás folyamatokhoz kapcsolódó visszaoldódását jelzi az, hogy ezen oldási üregek falán esetenként fiatalabb kvarcgeneráció is képződött. A vizsgálatok alá vont szfalerit minden esetben xenomorf megjelenésű, egyéb szulfidásványokkal összefogazódó kristályhalmazokként fordult elő (Szakáll et al. 1994). A felsorolt ásványokban a következő zárványtípusokat figyeltük meg: I. Egyfázisú zárványok a. ) Asványzárványok. A különböző kvarcváltozatokban a legelterjedtebb ásványzárványként karbonátok romboéderes, esetenként korrodált krisztallitjainak előfordulását észleltük (1. ábra). A karbonátzárványok egyes adulárkristályokban is megjelentek. Ugyanakkor a kvarc és a szfalerit is tartalmaz kaliföldpat zárványokat (2. ábra). A szfalerit egyéb szulfidásvány-zárványairól Szakáll et al. (1994) ad leírást. Szulfidásványok - elsősorban a pirit - zárványait tömeges kvarckitöltésben is észleltük. Mindezek mellett a kvarc ritkán hematitlemezeket is magába zár. b. ) Folyadékzárványok. A különböző ásvány fázisok repedései, hasadási nyomvonalai mentén gyakran előforduló, csak folyadékfázist tartalmazó zárványok a gazdaásvány kristályosodása után képződtek (másodlagos genetikai típusú zárványok; Roedder, 1984). Ezeken mikrotermometriai vizsgálatokat nem végeztünk.