Papp Gábor - Szakáll Sándor - Weiszburg Tamás szerk.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 1. Miskolc, 1993)

Az erdőbényei Mulató-hegy Si02-ásványai (Molnár Ferenc - Takács József)

20. ábra. Különböző SÍO2változatok oldhatósága telített gőzével egyensúlyban lévő, tiszta vízben, a hőmérséklet függvényében (Fournier, 1985 nyomán). A függőleges tengelyen a SÍO2 koncentráció szerepel. A — amorf SÍO2; B — opálCT; C — alfa-cristobalit; D — kalcedon; E — kvarc Fig. 20. Solubility of different silica varieties in vaporsaturated water as a function of temperature (after Fournier, 1985). Vertical axis: SÍO2 concentration in mg/kg. A — amorphous silica; B — opal-CT; C — alpha-cristobalite; D — chalcedony; E —quartz c

SiO, ["^/kgj 1000 100 T PC] 1000 T[K] A csak opállal jellemzett üregek opál változatai közül a májopál és a hialit a legidősebb kiválás. A májopál keletkezése a sziderit-szferosziderit kristályosodása után, a feltehetően még nagy Fe-tartalmú, de már lecsökkent karbonáttartalmú forróvizes oldatok kovasavra túltelítetté válásához kapcsolható. A hialit keletkezése — a laboratóriumi kísérletek alapján — kis hőmérsékletű, gőzfázist is tartalmazó hidrotermában végbemenő gyors kicsapódást feltételez (Flörke et al., 1973). A hialit felszíni struktúrája (5. ábra), illetve a kék opál vékonycsiszolatában megfigyelt szerkezet (12. ábra) az ásvány kiválásának megszakadására, az aktuális felszín visszaoldódására utal. Ez jelentheti a hidrotermás oldatok hőmérsékletének hirtelen növekedését (20. ábra), de az oldat kemizmusának megváltozását is. Az opál nagy alkalinitású közegben jól oldódik (Frondel, 1962). A hialit mart jellegű felszínén azonosított szilvin feltehetően a visszaoldódást okozó, alkáli jellegű oldat bepárlódásából maradt vissza. Bepárlódási folyamatokra utalnak (Wollaert et al., 1990) a 6. ábrán látható, a felszín üregeiben visszamaradt apró Si02-gömbök is.