Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - CSÍKI TAMÁS: Egy parasztgazda a politizálás útján. Györgyi Lajos visszaemlékezései

aki szintén 13 holdat kap,

s s mivel leendő „lakásunk már tető alatt volt Pusztaföldváron" (ebben is a szülei segítették), semmi sem gátolta az önálló gazdálkodás elindulását. Erről hosszan ír a szerző, ami alapján egy ambiciózus, a „korszerű" termelés újabb és újabb lehetőségeit kereső és megvalósító öntudatos gazda alakja tárul elénk. Mivel „forgótőkém szerény volt", és a tanyai birtok az orosházi piactól távol feküdt, ellenben kitűnő takarmányt termett, kezdettől a törzsállat-tenyésztést szorgalmazta. Törzskönyvezett (államilag ellenőrzött) baromfi- és sertéstenyésztést folytat, baromfikeltető és tejfölöző gépet vásárol, a '30-as évek közepén kedvezőnek ítélt banki kölcsönből tenyésztinókat és -bárányokat szerez be, a földművelésben a norfolki négyes vetésforgót vezeti be, és a növekvő takarmány igény biztosítására további 21 kataszteri hold földet bérel (ami az időszaki munkások és napszámosok alkalmazása mellett, 3 állandó cseléd tartását tette szükségessé). Ezek alapján nem kétséges, miközben Györgyi Lajos a '30-as évekbeli gazdálkodását rekonstruálja, a paraszti termelés modernizációjának és piacosodásának ideáltípusát mutatja be, s e modernizáció - a hatalom által kialakított retorikáját - adaptálja. Belterjes gazdálkodásról,forgótőkéről, talajerő-utánpótlásról ír, a haladó termelés magába foglalja a szakosodást, új technológiák alkalmazását, a vállalkozó kedvet (a részben kölcsönből fedezett befektetések biztosítékát a saját, a bérelt és a bérbe adott földek alkotta mobilizálható tőkevagyon jelenti), ugyanakkor a rendszeres állami ellenőrzést.'' De fontos számára az önképzés, szakismereteinek folytonos bővítése

1

0 és a debreceni Sarkadi Kesztyűs Lajos szorgalmazására, a kisüzemi számtartás bevezetése. Végül, a memoáríró a két világháború közötti agrármarketing szinte minden lehetőségét kihasználja: évről évre részt vesz pl. a budapesti országos mezőgazdasági kiállításokon; ezenkívül tagja lesz a szakmai és érdekképviseleti funkciót ellátó Baromfitenyésztők Országos Egyesületének. Az önálló gazdaként, egy piacosodé birtok tulajdonosaként eltöltött alig több mint másfél évtized (1931-1945/49) az időskori emlékező (tsz-nyugdíjas) identitásának fontos eleme. Ezek a leghosszabban kifejtett részei a szövegnek (a minden kétséget kizáró tényszerűség „igazolására" Györgyi az ebből a korszakból gondosan megőrzött feljegyzéseit is felhasználja), és ez teremt tudati elhatárolódást apjától és nagyapjától. Nincs szó generációs konfliktusról, s láttuk, az emlékező számára a takarékos életmód, a szorgalmas munka, sőt a munkakultusz áthagyományozódó családi érték. A kulturális-mentalitásbeli 8 Ezt a törzsbirtoktól való távolsága miatt bérbe adták. 9 Györgyi maga kérte, hogy baromfitelepét - a korszerű tenyésztés, valamint a folyamatos értékesítés érdekében - a Földművelésügyi Minisztérium Baromfitenyésztési Főosztálya felügyelje. 10 Ez, illetőleg az olvasással megszerezhető tudás és műveltség identitásának részévé válik, ami a „hagyományos" paraszti értékrenddel való szakításhoz vezet. Ennek szinte ritualizált kezdőpontját megörökíti az emlékezet. Mivel tanyájuk Orosházától kb. 11 kilométerre feküdt, a téli gazdasági tanfolyamokon nem tudott részt venni, ám a tanfolyamok anyagát összefoglaló könyvet (Gazdálkodjunk korszerűen) megszerezte. „Többször elolvastam, és 16 évesen azt írtam a címlapjára: »Ez a könyv a tudás előmozdítója.« A könyv olvasása közben jöttem rá, hogy a szüleim gazdálkodása elmaradt a kor követelményeitől." Az olvasásnak azonban környezetében semmiféle presztízse sem volt: ha a tanyán lakók közül valaki akár „fáradtság árán is olvasta a könyvet, elismerés helyett elmarasztalás volt az osztályrésze, mondván, »az nem szeret dolgozni, csak a könyvet bújja.«" E minden bizonnyal utólag tudatosuló konfliktusok Györgyi családjában is jelentkeztek. Apja 4 elemi után, a tanyára érkező fiatal tanító rábeszélésére, a fiút polgáriba íratta („bizonyos alapműveltség és kultúrszint elérése volt a cél"), ám egy év magántanulás után befejezi tanulmányait. Szülei ugyanis úgy ítélték meg, hogy a „paraszti életben jól meg fogom állni a helyem, és mint legidősebb fiú, már sokat tudtam segíteni." (Látható, ha apjában talán meg is volt a szándék a gyermek taníttatására, az I. világháború után a gazdaság újjászervezése, és az ehhez szükséges családi munkaerő ezt megakadályozta.) Vö. a 7. jegyzettel. 79