Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - HALÁSZ PÉTER: A moldvai magyarok kecsketartásáról
a kecskét az esztenán hagyományosan férfi csobánok fejik a juhokkal együtt, mégpedig hátulról; az esztrunga (fejőnyílás) kialakítása és a csobán (fejőpásztor) elhelyezkedése nem is teszi lehetővé az oldalról való fejést. Úgy csak az asszonyok fejik a faluban maradt kecskéket. Számon tartják továbbá, hogy a kecske rendszerint több tejet ad, mint a juh, ezért az állatonként kialkudott, megegyezés szerinti sajtból a kecskék után mindig többet adnak. A kihajtáskori tejmérés eredménye szerint adott sajt rendszere már a múlté, újabban az esztenagazda, a bács diktálja, hogy a juhok őrzéséért kapott pénz mellett mennyi sajtot ad ki a gazdának. Adataim szerint ez a mennyiség az utóbbi években a juhoknál 4 és 7 kg" között, a kecskéknél 10 és 12 kg között alakult. Érdekes, hogy több csángó csobán úgy tudja, a kecske ugyan több tejet ad, de tejének kevesebb a szárazanyagtartalma, s a szakirodalom szerint is a kecsketej a hígabb. 3 4 A juh és a kecske arányának változása A kecskének a juhok „pótlásában" megmutatkozó jelentősége lemérhető az esztenán tartott állatok összetételében, s az arányok változásaiban. Önálló kecskenyájakról csak a Balkánról vannak adataink, 3 5 de ismereteink szerint Moldvában és a Havasalföldön a juhokkal közös nyájban és esztenán mindig tartottak kecskéket. Földes szerint a transzhumáló vándorállományban az 1830-as években 2-4% volt a kecskék aránya. 3 6 A kecskéket a nagyobb tejhozam miatt vegyítették a juhok közé, a húsából pedig a juhokéhoz hasonló módon, szárított húsnak tekinthető pastrama nevezetű étel készült. A csángók úgy tartják, hogy ennek módját az oláhoktól tanulták. 3 7 Ajuh és a kecske értéke között mindig számottevő különbség volt a kecske rovására. Nem is olyan régen még ajuh volt a csángó paraszti gazdaság legsokoldalúbban hasznosítható háziállata: tej és termékei, gyapjú, bárány, hús, bőr, ganyé, faggyú, tökzacskó, szarvak, s még számos testrészét hasznosították. A kecske haszna ehhez képest csekély volt, legföljebb a tejét és a húsát dolgozták föl, s ha a bőrére is sor került, nem annak különleges tulajdonságai miatt vették kezelésbe. Jó évszázada persze ajuh haszonvételének súlypontjai is egészen máshol voltak, mint manapság. Mint Kós Károly írja, „a moldvai csángó parasztok a juhnak húsán és gvapján kívül régebben alig vették igénybe a tejét és trágyáját. Pontosabban: e két fontos termék teljes haszna a falu néhány esztenagazdáját gyarapította. A háború utáni esztenarendszer már mindenkit részesít a tejhaszonban, de a trágya értékeléséig még alig jutottak el. A juhakol egész éven át ott állott kint a határban vagy éppen a távoli havasokban egy helyben, s a trágyát még az esztenagazdák is elpocsékolták. A moldvai parasztgazdaságokban mindeddig az istállótrágya is jóformán kihasználatlanul semmisült meg, kivéve a téli juhakol trágyájának egy részét, mellyel a kenderföldeket ganyézták. A szántóugarokat trágyázó, ún. kosarazó juhászat Moldvában ismeretlen volt; a trágya és tej általános haszonvételére alig a felszabadulás óta tértek át a csángók is." l s 33 Csak a Román fölötti Bírófalván és Jugánban, valamint Ploszkucénban adtak 8-12 kg-ot. 34 Ajuhtej szárazanyag tartalma 19,2%, a kecsketejé 13,1%. (Balatoni 1978.) 35 Földes 1968.240. 36 Földes 1968. 235. 37 Halász 2007. 395. 38 Kós 1976. 128. 743
