Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - HALÁSZ PÉTER: A moldvai magyarok kecsketartásáról

Oorohoi Botosam Suceava Jászvásár Neamt Falciu Tecuci 'Covurtui A kecske ezer főre és a száz hektárra jutó sűrűsége tekintetében ugyancsak egyértelmű az eltérés iránya és mértéke: négy-, valamint tízszeres a különbség a magyarnak tekinthető települések javára. Ha azonban arra következtetünk ezekből az adatokból, hogy a 19-20. század fordulóján a csángómagyarok a környező román falvakhoz viszonyítva föltehetően nagyobb becsben tartották kecskét, akkor a jelenségnek csak a fő vonásához jutottunk el. Az adatok nagymértékű szóródása ugyanis nem biztat összefüggések egyértelműségével, inkább csak a tájékozódáshoz nyújt némi támpontot. Mert ha a 2. táblázaton szereplő megyei adatokat térképre képzeljük, azt látjuk, hogy Moldvát E-D irányban kétfelé vágó Szeret völgyétől keletre, a Prutig terjedő térségben találjuk az ezer lakosra jutó állatsürűség átlag alatti értékekkel rendelkező megyéit, továbbá a Szeret és a Kárpátok közé eső térség déli részén (Bákó, Román és Putna) mutatkozik a nagyobb „kecskesürűség": a moldvai átlag 2-4-szerese. Az, hogy a Szeret jobboldalán lévő, magasabban fekvő térség két északi megyéjében különösen gyér, a két déli megyében pedig kiugróan nagy a kecskeállomány sűrűsége, mutatja, hogy e tekintetben a fő szerep nem a domborzati viszonyoké. Másfelől figyelemre méltó, hogy az éppen Moldva középen fekvő, akkor még önálló Román megye - az itt élő úgynevezett „északi csángókkal" - ebben a térségben nemcsak a legnagyobb arányú magyar eredetű népességgel, de a legjelentősebb „kecskesűrűséggel" is rendelkezik. Ugyanakkor Putna megye, ahol csak néhány csángómagyar település található, valamint Covorluiul (ma Galac) megyében, ahol szinte csak véletlenül akad magyar, a moldvai átlagot meghaladó mértékű az ezer főre jutó kecskeállomány. Végső soron azonban a kecske legnagyobb állománysűrüségét mégiscsak ott találjuk, ahol a magyarság aránya is jóval meghaladja a térség átlagát (Bákó 33,6%, Román 14,8%), vagy éppen zömmel magyar településként tartható számon. 21-30 Az 1000 lakosra jutó kecske, db (1891) Megkockáztathatjuk tehát, hogy a moldvai térség kecskeállományának méretét és sűrűségét a domborzati viszonyok alig, a lakosság etnikai jellege azonban számottevően befolyásolja. Ezen belül a hagyományos kecsketartás marginális jellege - csekély 738