Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - HALÁSZ PÉTER: A moldvai magyarok kecsketartásáról

transzhumán gazdálkodásnak részeként az oláh juhosgazdák természetesen kecskéket is tartottak, amint arról a 18. század végéről való, Sucu Mihai moldvai vajda által kiadott rendelet tanúskodik, mely szerint „a nyárolásért juhok és kecskék után 6 új bánit fizetnek."

8 A moldvai kecsketartásra is jellemző, amit Viga Gyula általánosságban megállapít erről a jellegzetesen marginális állattartási ágazatról, miszerint létszáma a többi háziállatéhoz (ló, marha, sertés, juh) képest csekély és erősen ingadozik. Moldvában a 19. század közepét megelőző időszakról nincsenek statisztikai adataink, de még az egyéb állatfajokról jól tudósító források sem foglalkoznak a moldvaiak kecsketartásával. Marcus Bandinus 17. század derekán készült értékes moldvai országleírásában például még a páváról is szó esik, de a kecskéről nem. Még ahol az állatállományról szólva tételesen fel is sorolja a marhát, lovat, juhot és sertést, ott sem kerül szóba a kecske. Valószínű tehát, hogy ebben a térségben a korábbi századokban igen alárendelt lehetett ennek az állatnak a jelentősége. A források terén talán az elsők között tarthatjuk számon - és éppen a csángókkal kapcsolatosan - Gegő Eleket, aki 1836. esztendei moldvai utazásának tapasztalatai között az „állatok országáról" írva, a „kiváltkép jegyzésre méltó" ökrei, lovai, sertései, juhai és fehérbivalaí' mellett a kecskét is fölsorolja.

1

0 Ezzel szemben jó másfél évszázad múlva éppen arról olvashatunk, hogy a csángók gazdaságaiban „viszonylag kevés kecskét találunk."" Persze mindkét adat viszonylagos értékítéletet tartalmaz, számszerű megjelölés nélkül. Pedig ez alatt a másfél évszázad alatt - a statisztika szerint - Moldva kecskéinek létszáma éppenséggel nem csökkent, hanem növekedett, ha nem is egyenletesen. A 19. század derekától jó száz esztendeig tartó viszonylagos hullámvölgy mutatkozik a moldvai kecskeállományban, s ezt követően, az 1980-as évek után magasabbra nőtt, mint ahol a 19. század közepén volt. Ez az állapot jellemezte Moldva valamennyi vidékét, de különösképpen Bákó megyét, ahol a magyarnak megmaradt moldvai csángók legnagyobb része él. 1. táblázat: A kecskeállomány létszáma Moldvában és Bákó megyében, db

1

2 Ev Moldva Bákó megye Ev Moldva Bákó megye 1855 20 059 6 204 1978 12 300 1860 32 225 4 330 1980 11 600 1873 5 285 1985 30 400 1900 35 256 6 355 1990 49 974 52 300 1911 40 631 5 188 2000 53 918 23 911 1923 25 814 4 735 2005 68 323 29 558 1932 31 619 5 325 2006 76 756 34 817 1948 47 112 11 102 2007 121 960 50 505 1955 *21 500 2008 120 029 47 058 *Bákó régió 8 Mate? 1925. 80. 9 Talán a Moldvában korábban elterjedt szürkemarháról van szó. 10 Gegö 1838. 37. 11 Pozsony 2005. 164. 12 Site-urile Direc(iilor Judetene de Statistics. 736