Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - BÁRTH JÁNOS: Kecskék és kecskepásztorok Csíkszentgyörgyön

(Ez a követelmény nem szerepelt a későbbi egyezségekben, de mindkét szerződő fél evidensnek vette. A kecsketulajdonosok elvárták a mindenkori pásztortól.) 4. A kecskepásztor a kecskenyájat mindig a tehéncsorda „nyoma után járattassa", vagyis olyan területen legeltesse, amelyen már áthaladt a tehéncsorda. (Ezt a követelményt sem résztelezték a további évtizedekben, de a tizes vezetői valószínűleg elvárták a kecskepásztortól.) 1859. november 23-án Háromtizes teljes gyűlése Szőts Mihályt fogadta meg „a hazajáró kecskék mellé pásztornak az 1860-dik év nyarára". Bérében a 3 ejtel gabona és a 3 font kenyér mellett új elemként tűnt föl a kecskénként fizetendő „egy garas".

1

5 1860 tájától a 20. század elejéig szinte minden évből fennmaradtak a kecskepásztorokkal kötött háromtizesi egyezségek. Szövegük legtöbbször rövidke és végtelenül elnagyolt fogalmazású. Az odavetett félszavakat annak idején mindenki értette. A jegyzők fölöslegesnek érezték és elhanyagolták az egyezségek pontos megfogalmazását, papírra vetését. Emiatt az egyezség-vázlatok értelmezése néha némi gondot okoz a 21. századi kutató számára. Némi változatosságot jelentett az egyezségek világában az a körülmény, hogy a kecskepásztor maga, önállóan tárgyalt a tizessel, vagy valamely vállalkozó pásztor együtt vállalta el a tehéncsorda és a kecskenyáj, illetve a sertéscsorda és a kecskenyáj legeltetését. Utóbbi esetekben a kecskenyáj őrzője a vállalkozó pásztor családtagjai vagy alkalmazottai közül került ki. A kecskepásztorokkal kötött egyezségek nagy vonalakban hasonlítottak egymásra. Apró eltérések azonban lehettek közöttük. Alább ezeket az eltéréseket, új elemeket próbálom követni 1860 tájától a 20. század elejéig. Az 1867. évi kecskepásztor 1866. december 5-én kötött egyezségében tűnt föl a bocskorpénz kifejezés a pásztornak kecskénként fizetendő 1 krajcár pénzjárandóság megnevezésére. Ettől kezdve a bocskorpénz a megállapodások állandó eleme maradt.

1

6 Az 1871. december 9-én kötött egyezségben fordult elő először az a különös figyelmeztetés, hogy a bocskorpénzt minden gazda tartozik egy hónap alatt megadni a pásztornak.

1

7 A megjegyzésből arra következtethetünk, hogy bizonyos kecsketulajdonosok húzták-halasztották, sőt végképp elmulasztották az 1 krajcáros bocskorpénz megadását. Emiatt nehézségek támadtak a kihajtás körül. A mindenkori pásztor bizonyára mondogatta a faluban, hogy nem tud kihajtani, mert bocskorpénz hiányában nem vehet magának lábbelit. Ezért az 1879. december 2-án kötött szerződésbe Háromtizes vezetői határozottan belefogalmazták a bocskorpénzzel kapcsolatos elvárásukat: „Köteles mindenki az egy krajczár bocskorpénzt a kecskékre előre megadni, hogy azzal magának (a pásztor) lábbelit szerezhessen ".

1

8 Az 1875. december 11-én 1876-ra Urus Simonnal kötött egyezségben a feltételek 4 sort tesznek ki, de két újdonságot tartalmaznak. A szövegben az 1 krajcár bocskorpénz mellett megjelent az „ ősszel 1 krajcár pénzbér " elnagyolt kifejezés. A kecskepásztorokkal addig mindig nyári legeltetésre alkudtak a tizesbeliek, 1875-ben azonban az „ősszel" kifejezés kétségtelenül valamiféle őszi „ráadás legeltetésre" vonatkozott. Ezért a feltételezhető őszi legeltetésért jóval kevesebb bért remélhetett a pásztor a kecsketartó gazdáktól, 15 TA. H. 2. 17. 16 TA. H. 2. 85-86. 17 TA. H. 2. 144. 18 TA. H.2. 266. 731