Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - BÁRTH JÁNOS: Kecskék és kecskepásztorok Csíkszentgyörgyön
mint a nyári pásztorlásért. Magyarázatként, néprajzi párhuzamok alapján valószínűsíthetjük, hogy a juhnyájakhoz hasonlóan a kecskenyájakkal is kosaraztak az őszi hónapokban a falu körüli földeken. A kosaraztató gazdák bizonyára fizettek a kecskepásztornak is földjeik megtrágyázásáért. így a nyári bérnél kevesebb bérért is vállalták a pásztorok a kecskenyáj őrzését. Az 1875 végén fogalmazott egyezségszöveg másik újdonsága a vasárnapi tejjel kapcsolatos. Miután a jegyző leírta a szokványos mondatot arról, hogy a vasárnap déli tej Boldogasszony napig a pásztoré lesz, mondanivalóját megtoldotta azzal a nyilvánvalónak látszó néhány szóval, amelyet addig elmulasztottak papírra vetni: „és azutáni a gazdáké lészen"Ez a kiegészítő megjegyzés előfordult az 1879. december 2-án kötött szerződésben is, amely egyébként az átlagosnál gondosabban fogalmazott. 20 1881. február 2-án, amikor Háromtizes együtt fogadta meg „tehéncsorda és kecske pásztornak" Kasza Ferencet és Gál Tamást, a következő nem könnyen értelmezhető mondat került az egyezség szövegébe: ,, Tartoznak a' kecskéket s ' úgy a' teheneketis az rendes élésikbe hajtani és őrzeni egyik héten egyik a kecskéket másik héten a' Teheneket. " 21 Magyarázatként feltételezhető, hogy a két pásztor együtt vállalt felellőséget a kétféle csorda nyári sorsáért. A megbízók sem határozták meg, hogy melyikük foglalkozzon a jövedelmezőbb tehéncsorda és melyikük bajlódjon a kevésbé jövedelmező kecskecsorda őrzésével. A két csorda pásztorbérét a két pásztor közösen szedte be, a befolyt jövedelmet pedig elosztották. Heti váltással őrizték a tehéncsordát és a kecskenyájat. 1884. január 19-én, amikor Háromtizes gyűlése az egyik legrégebbi háromtizesi nemzetség sarját, Lacz Istvánt fogadta meg kecskepásztornak, az egyezmény szövegébe a megbízók szükségesnek tartották belefogalmazni azt az újszerű követelményt, hogy a pásztor köteles lesz maga őrizni a kecskéket, nem bízhatja a feladatot másra. 2 2 Az 1886. január 4-én kelt kecskepásztor egyezség végén, mintegy odavetett szövegpótlás gyanánt ,,a meddükre is csak a fenn említett bér jár" kezdetlegesen fogalmazott formában feltűnt a meddőkecskék emlegetése. 2 3 Az 1895. március 26-án fogalmazott kecskepásztor-fogadó egyezség szövegét olvasva jelentős változásokra figyelhetünk föl. A hagyományos „3 ejtel gabona, 3 font kenyér" természetbeni járandóság „4 kupa gabona" járandóságra változott. A vasárnap déli tej Boldogasszony nap helyett Szent Mihály napig (szept. 29.) járt a pásztoroknak. A meddő kecskék után 3 krajcár bocskorpénzt fizetettek a gazdák. Új elemként került az egyezségbe a kecskepásztorlás kezdetének és végének korábban rendre elmulasztott meghatározása, a következő formában: „juh gyűjtéstől Szent Mihály napig. " 2 4 A ,juh gyűjtés" mint időmeghatározás Szent György napját (ápr. 24.) jelentette. A természetbeni pásztorjárandóság fentebb említett megváltoztatása nem lehetett túlzottan sikeres, mert az 1897. december 16-án kötött kecskepásztor-fogadó egyezségben újra szerepelt a régi „3 ejtel gabona, három font kenyér" formula. A vasárnap déli fejés lehetősége is visszacsúszott Szent Mihály napról Nagyboldogasszony napjára. Viszont a 19 TA. H. 2. 204. 20 TA. H. 2. 266. - Közölve: Bárth 2007. 351. 21 TA. H. 2. 293. 22 TA. H. 2. 328. 23 TA. H. 3. 12. 24 TA. H. 3. 229. 732
