Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - SZULOVSZKY JÁNOS: Kecskék és szamarak a Felföldön

Kecskék és szamarak a Felföldön SZULOVSZKY JÁNOS Pályája elején Viga Gyula a magyar állattartás irodalmában addig meglehetősen mostohán kezelt kecske- és szamártartás szisztematikus és sokoldalú feltárásával hívta fel magára az etnográfus társadalom figyelmét. Látásmódját a kezdetektől a népi kultúra valamely elemének a komplexitásra törekvő megragadása jellemzi. Jól mutatja ezt, hogy 1977-ben már az első lépéseknél a kecsketartásnak nemcsak az Aggteleki-karszt falvai paraszti gazdálkodásában betöltött szerepének változását rajzolta meg,

1 hanem egy másik tanulmányában a kecskére vonatkozó folklóradatokat is áttekintette.

2 Egy-egy vetületet feldolgozó publikációi mellett

3 1981-ben kismonográfiában összegezte a magyar népi kecsketartásra vonatkozó ismereteket.

4 Az alma mater, a debreceni Néprajzi Tanszék egykori és akkori hallgatóinak 1980-as évek elején megrendezett találkozóján ezért is nevezte Viga Gyulát az idősebb pályatárs, Farkas József (1931-2002) az ethnocaprographia, a népi kecsketartás tudománya úttörőjének. Ekkor már nyugodtan lehetett volna egyúttal a paraszti szamártan tudorának is nevezni, mivel a kecske mellett e másik, a néprajzi kutatás által ugyancsak elhanyagolt állatfajra vonatkozó népi tudás és gyakorlat feltérképezése is komolyan foglalkoztatta. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei gyűjtései alapján 1979-ben még csak az ÉszakkeletMagyarország középhegységi területeinek állattartásában és paraszti gazdálkodásában betöltött helyét, illetve a szamarasoknak az Alföld és a Felföld közötti árucserében játszott szerepét vizsgálta egy fontos közleményében,

5 de három év múltán már országos viszonylatban rendszerezte a hagyományos közösségek szamártartásának történeti és néprajzi adatait.

6 Mint sokunkra, rá is jellemző a mondás: szénégetőnek tőkén a szeme - ha újabb adatok, szempontok merültek fel, vagy speciális ismereteinek összegzésére kérték fel. pályájának későbbi szakaszában időről időre visszatért e két korai témájához.

7 Jóllehet, mindig is figyelt a Kárpát-medencei összefüggésekre, Viga munkásságában megkülönböztetett helye van a Felföld történeti néprajzi vizsgálatának. Az elmondottak miatt az ünnepelt köszöntéseként egy olyan, a néprajzosok és a történészek számára - legjobb tudomásom szerint - voltaképpen teljesen ismeretlen forrásra szeretném a figyelmet felhívni, amely a sokak által használt 1895-ös állatösszeírásnál csaknem húsz esztendővel korábbi adatsoraival többek között a felföldi kecske- és szamártartásra vonatkozó ismereteinket is gazdagíthatja. 1 Viga 1977a. 2 Viga 1977b. 3 Kunt-Viga 1978., Viga 1980., 1981b.. 1982a., 1983., 1985. 4 Viga 198la. 5 Viga 1979. 6 Viga 1982b. 7 Vereb Dér-Viga 2001a„ 2001b., 2001c., 2001d„ 2001e., Viga 2002., Viga-Viszóczky 2003., Kútvölgyi-Viga 2005. A téma kutatásának szakirodalmi előzményeihez és további eredményeihez 1. még Bencze 1955, Györfify 1936. 232, Szendrey 1937. 85-86. Szilágyi 1964. 279-282, Kemecsi 1999. 103-111. 716