Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - SURÁNYI BÉLA: A rét és a legelő szerepe a 19-20. század magyar állattartásában

- a rét és a legelő egymáshoz viszonyított aránya eltolódott az utóbbi javára, - a gyepkultúra általános állapota változatlan maradt, illetve romlott, - a zöldmező-mozgalom nem lendítette ki holtpontjából az ágazatot, - kevésbé, illetve nem tudatosodott az a szemlélet, hogy a legeltetéses állattartás nem azonos a korábbi századok külterjes állattartásával. Ha általánosan nem is sikerült súlyának megfelelően kezelni a Kárpát-medencében a rét-és legelőgazdálkodást, a 19. század utolsó évtizedétől a 20. század közepéig részben helyi, részben állami szerepvállalással e téren történtek lépések. Az 1890-es évek végén Garda János

2

0 Tordán tette meg az első „kapavágásokat." A területrendezést követően kosarazással megjavította a település közlegelőjét. Bevezette a szakaszos legeltetést és elegendő számú itatóhelyet létesített. Sajnos, ez csak egyedi eset volt, ritkaság számba ment. Nem szabad arról elfeledkezni, hogy a Kárpát-medence peremvidéke, archaikus gazdálkodásával, az elmaradott térségek közé tartozott. Ez alól nem jelentett kivételt a rét- és legelőgazdálkodás sem. Annak ellenére, hogy Kárpátalján, valamint Székelyföldön a természeti adottságok kedveztek a legeltetéses, szénagazdaságra alapozott állattartásnak. Az ún. rutén akcióval elindult egy államilag szervezett fölzárkóztatási program Egán Ede

2

] vezetésével, aki többek között a tejgazdaságok hálózatának kiépítési tervével a havasi legelőknek, kaszálóknak meghatározó szerepet szánt. Az akcióba később bevonták Bereg, Ung, Máramaros, Zemplén, Ugocsa, Sáros, majd 1911-ben Szepes és Szatmár megyék hegyvidéki részeit.

2

2 A kezdeményezés elindítása azonban az „utolsó órában" történt, hasonlóan, mint a székelyföldi, amely 1902-ben vette kezdetét.

2

3 A rutén akció szinte kizárólag Egán Ede személyéhez kötődött, aki azonban 1901-ben váratlanul elhunyt. A székely akció jóval több volt, mint a mezőgazdasági termelés, elsősorban az állattenyésztés minőségének a javítása, egy teljes körű felzárkóztatási program, amely térben is túlmutatott Székelyföldön. Magába foglalta a Kárpát-medence peremvidékeit. Az más kérdés, hogy az első tennivalók között szerepelt az állattartás takarmányellátásának megnyugtató megoldása, főleg a rét-és legelőgazdálkodás minőségének megteremtésével. Azonban hiú ábrándnak bizonyult, hogy a legeltetésbe bevont terület bővítésével és a szakszerű, rendszeres legelőgazdálkodás meghonosításával Erdélyből rövid idő alatt Svájcot lehet teremteni.

2

4 Évszázados mulasztások orvoslására az idő már kevésnek bizonyult, ami főként a „magyar mentalitásból" fakadt és ráadásul közbe szólt a történelem is. 1920 után a rétterület egynegyede, a legelők egyharmada maradt meg.

2

5 Az új határok között maradt füves területek felértékelődtek, ami nagyban hozzájárult a hazai zöldmező-mozgalom kibontakozásához. Ez az állami szerepvállalás a két világháború közötti évtizedek egyik legjelentősebb tevékenysége volt. 1929-ben indult útjára, amely alatt „...a takarmánynövényeinknek a legelőn, réten és a szántóföldön való termelését értjük, amely termelési ágazat erőteljesebb fejlesztése egyben gazdasági üzemünk átalakítását jelenti (...) nagyon jól tudjuk, hogy a háború előtti időben különösen a szántóföldnek kedveztünk, mert ez volt jövedelmünk biztos bázisa (...) A világháborúnak kellett jönni ahhoz, hogy szakítsunk a zöldgazdaság lelkének, a legelők és rétek mostoha elbánásával." 20 E. Dorner 1928.23. 21 Vígh 1996. 86-95. 22 Balaton 2004. 36. 23 Balaton 2004. 38-39. 24 Balaton 2004. 334. 25 Gunst 1970. 9-60. Továbbá: Für 1986. 31-40., Surányi 1992. 77-118. 709