Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - SURÁNYI BÉLA: A rét és a legelő szerepe a 19-20. század magyar állattartásában

eltartani képesek voltak. Általánosan érvényesülő nézet volt a későbbiek során is, hogy a takarmányozáshoz igazították az állatállomány ellátását, nem pedig fordítva! A 18. század közepével

6 lezárult eg' korszak a hazai takarmányozás terén, ami egyúttal a jövőre nézve is irányt szabott: - az állattartás alapvetően még a legeltetésre épült, - megjelent a (réti) széna, mint kiegészítő, illetve alaptakarmány, - a takarmányozás iránt egyre növekedett az érdeklődés, - a szántóföldi takarmánynövény-termesztés kezdeti lépései (kipróbálás időszaka, kerti majd ugarban történő termesztés), bővült az addigi takarmánynövények köre (lednek, cirok, hajdina, köles): kukorica, burgonya. A takarmányozás első korszaka évezredeket ível át, ami az állattartás szempontjából az állattartó állattenyésztés időszaka. Amint már említettük, a hazai szénakultúra

1 mint meghatározó elem szláv eredetre vall. A bolgár-török eredetű boglya elnevezés jelzi, hogy a honfoglalást megelőzően is tároltak őseink valamiféle szálas takarmányt. A „lábon száradt fű" legeltetése századokon át élt a gyakorlatban. A legelőre épülő állattartás főleg az Alföldön volt elterjedve. A Felvidéken és Erdélyben a takarmányozási rendszert a nyári legeltetés és a védett helyen történő téli szénaetetés alkotta. A szarvasmarha

9 takarmányát szinte kizárólag a fű jelentette. A magyar szürke marha nagy korszakában a marhahizlalás színtere a legelő volt. A.juhok ellátását helyi vagy transzhumáló legeltetéssel oldották meg. Az idő haladtával egyedül a juh maradt meg, mint legelőt hasznosító jószág. A 18. század közepétől az első világháború befejezéséig számos politikai, gazdasági és társadalmi változás következett be, ami természetesen befolyásolta a magyar agrárium helyzetét is. A hazai állattenyésztés fejlődése szempontjából fontos mozzanat volt a jelzett időszakban a tudatos tenyésztési munka (fajtaváltással egybekötött) térnyerése, a tudományos alapokon nyugvó takarmányozástan megszületése, a takarmánynövények termesztésének fokozatos térhódítása, ami viszont maga után vonta a legeltetés visszaszorulását, a réti széna szerepének csökkenését.

9 „A magyar mezőgazdaság tőkés fejlődésének kezdetei a 18. század végére nyúlnak vissza. A folyamat az után gyorsulhatott fel, hogy az 1848-as forradalom megszüntette a feudális viszonyokat. A jobbágyrendszer eltűnése szabaddá tett az utat a tőkés viszonyok fejlődéséhez, különösen a mezőgazdaságban."

1

0 A nagbirtok mellett megjelentek a parasztgazdaságok, amelyek kezén volt az ország állatállományának a döntő hányada. A paraszti állattartó kultúrában alapvető elem maradt a legeltetés mellett a rétek - jellegzetes paraszti művelési ág - szénagazdálkodása, amelynek monografikus feldolgozását a néprajztudomány?

3 már letette a magyar tudomány asztalára, Paládi-Kovács /(«//«jóvoltából. A rét és a legelő szakmai megítélése, a takarmányozásban betöltött szerepe a szántóföldi takarmányok művelésének térhódításával változott. Ezen túlmenően a hazai mezőgazdaságban a rét és a legelő közti viszony is módosult. A rét elsőbbsége fokozatosan 6 Gaál L. 1970. 98. 7 Gaál 1970. 89. X Gaál 1970. 92. 9 Gaál L. 1971. 114. 10 Szuhay 1998. 139. 11 Paládi-Kovács 1979. 706