Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - SURÁNYI DEZSŐ: A sárgabarack meghonosodása Magyarországon

itt is megél a sárgabarack! Kasgarban évi középhőmérséklet 12,7 °C, az 50 mm-t sem haladja meg az éves csapadékmennyiség.

5

6 Érdekesek a Kaukázus domborzati és klimatikus adottságai is. A másfél ezer km hosszú hegység elővidéke (Dagesztán) és déli fennsíkja (Örmény-felföld), a sárgabarack számára kedvező feltételeket jelent. A környezeti tényezők nagyjából megegyeznek a Nagy-Hingan hegység környezeti viszonyaival, bár annál valamivel zordabbak. Hasonló ökológiai adottságú a DNy-Alpok vidéke is, mely a brianpon barack hazája. Különleges helyet foglal el a fekete kajszi az Armeniaca-nemzetségben: az A. dasycarpa és A. leiocarpa fajok, nagyon közel állnak egymáshoz. Kosztina

5

7 önállónak tekinti azokat, sok más szerzővel ellentétben.

5

8 A sárgabarack természetes termőhelyein legalább 200^400 m-en fordul elő, a magasabb régiókban a lassú kitavaszodás kellő védelmet nyújt a fagyok ellen. De amikor a termesztésük lehúzódott a sík vidékekre, a korán kinyílt a virágok, majd a terméskezdemények a télutói-kora tavaszi fagyoktól súlyosan károsodhatnak. A sárgabarack klimatikus igényei és a világ termesztő tájainak ökológiai feltételei közötti nagy eltérések figyelhetők meg. 9 °C körüli évi átlaghőmérséklet és 400 mm körüli csapadék a legtöbb termesztő körzetben megvan, de ezen körzetek jelentős része sík vidéken található!

5

9 Helye az ókori világban Több mint száz évvel ezelőtt Entz Ferenc még azt írta,

6

0 hogy „Európában Magyarország a sárgabarack valódi hazája", holott csak a brianponi kajszi

6

1 és az álkajszi

6

2 honos ezen a kontinensen. Viszont Vavilov (1949-1950) szerint

6

3 az I., a II. és a IV. géncentrumban őshonos a sárgabarack, tehát Kínában, Közép-Ázsiában és Elő-Ázsiában. Az elsődlegesség azonban mindezidáig nyitott kérdés. A géncentrumok az északi félteke 40. szélességi foka közelében találhatók. De Candolle (1894)

6

4 nagyon meggyőzően bizonyította a sárgabarack kínai eredetét. A közép-ázsiai domesztikációs prioritást, vagyis Szogdiána jelentőségét Läufer (1919)

6

5 hangoztatja, de az örmények maguknak hagyták e lehetőséget.

6

6 A legrégibb magleletek ugyan üzbég, tádzsik és örmény ásatásokból származnak, ez azonban még önmagában nem jelenti, hogy ezeken a területeken foglalkoztak legkorábban velük. Timkó (1971)

6

7 jó összefoglalást adott az örmény archaikus korról. Kr. e. 2500-2000 táján az urartuiak teremtették meg a Van-tó környéki műveltséget, a sémita népesség kaukázusi elemekkel keveredett, s a közvetítő kereskedelemben is jeleskedtek 56 Mehlenbacher-Cociu-Hough 1992. 78-81., Faust-Surányi-Nyujtó 1998. 57 Kosztina 1936. 193-200. és 200-202. 58 Hedrick 1938. 69., Rehder 1940. 178., Mehlenbacher-Cociu-Hough 1992. 69-72. 59 Crossa-Raynaud 1977. 27, 497-507., Nyujtó-Surányi 1981. 119-130. 60 cit. Nyujtó-Tomcsányi 1959. 18-19. 61 Armeniaca briganlina, a Cotti-Alpokban (Faust-Surányi-Nyujtó 1998. 231, Surányi 2011. 231.) 62 Prunus cocomilia, a Pindosz-hegységben (Surányi 2006. 34. és Surányi 2008. 40 (2), 12.) 63 Vavilov 1949-1950. Chron. Bot. 13, 13-54. 64 De Candolle 1894. 223-227. 65 Laufer 1919, cit. Surányi 1981. 47. 66 Jeszejan 1977. 73. 67 Timkó 1971.209-218. 688