Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - SURÁNYI DEZSŐ: A sárgabarack meghonosodása Magyarországon
génanyag. Az új öko-geográfiai rendszer a következő csoportokat különbözteti meg, lényegében ezek bármelyike valamelyik honosított fajtában jelen lehet, de csak egyben azonosak: valamelyik Armeniaca sp. fajhoz tartoznak, bár gyümölcshús színe alapján ez sem igaz (pl. C. 308 kajszi). 5 1 A fajtacsoportotok a következők: 5 2 a Közép-ázsiai fajták a fergánai és szamarkandi csoport: aszaló fajták; az iráni-kaukázusi csoportot fehér húsúak, aszaló barackok alkotják; az európai-amerikai csoport a legfontosabb, részben közép-keleti, részben euro-amerikai fajtákkal; a szibériai-mandzsu csoport fajtái igen fagytürők, szibériai és mandzsu barackok; viszont a japáni és kelet-ázsiai barackok leginkább meleg és nedvesség kedvelők; végül mint nemzetséghibrid csoportban a fehér, fekete kajszik tartoznak. Az ázsiai (tibeti és dávid barackmandula) és az Alpok-balkáni csoportban olyan alakok találhatók, amelyek csupán lokális szerepet töltenek be, többnyire gyűjtögetéssel jutnak hozzá. A növényföldrajzi és kultúrtörténeti bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a sárgabarackfajok nagy része Kínából származik. E fajok az északi szélesség 35-50. foka között őshonosak, a vad alakok általában a hegyvidékek nyugati és déli lejtőin élnek. A sárgabarack fajoknak nagy a fényigénye, az egyenletes téli hideget általában jól bírják (különösen az A. sibiricd), csapadékigényük nem nagy (kivétel a koreai barack). A kínai hszing, hin elterjedésében a Selyemút szerepe vitathatatlan. A Csanganból (ma Hszian) induló karavánutak (beleértve a kitérőket is) érintették a legtöbb faj termőhelyeit, sőt korai termesztő körzeteit. Szinte az Armeniaca-nemzetség fajainak areája közötti diszkontinuitást oldotta fel a különböző kultúrák közötti intenzív kereskedelmi kapcsolat. 5 3 Kezdetben Szogdiána volt a termesztés központja, itt a cukortartalomra és a magbél olajtartalmára indult el a szelekció. Akszu, Khotan, Kasgar, Baktria környékének klímája nagyon kontinentális, a tél hosszú és hideg, a nyár pedig forró és csapadékszegény. A Fergánai-medencében nem ért véget a barack vándorútja, ugyanis a nemesített barack visszakerült Kínába, s igen hamar eljutott Örményországba. Lényegében az ókorban a sárgabarack útja a kisázsiai Antiochiáig (ma Antakya) követhető nyomon. 5 4 A vadon élő egyedek elsődleges termőhelyein sokáig kényszemyugalomban maradnak, a tél végi fagyok is csak mérsékelt kárt tesznek bennük. A barackfajok főként a Nagy-Hingán, a Tien-san, a Kaukázus és az Alpok láncai között találhatók meg. E hegység Mandzsúria nyugati határa, a Góbi-sivatag megbillent pereme, a medencékre meredeken, Mongólia felé pedig fokozatosan süllyed. Januárban mínusz 10-20 °C, júliusban 20-24 °C az átlaghőmérséklet. Csak a keleti lejtők csapadékosak (A. mume és A. ansu), a nyugati oldal sztyeppés (A. sibirica, A. vulgaris, A. davidiana). A hegység nagyon jó példája az Armeniaca-fajok vikariálásának, illetve helyettesítő képességének. 5 5 A Tien-san erős kéregmozgások nyomán felemelkedett röghegység, az Alpoknál kétszer hosszabb, nyugat-keleti irányú, párhuzamos láncokra tagolódik. Lefolyástalan (sós), sivatagos területek övezik (Takla-Makán), az Alacsony-Tien-san zárja körül a Fergánai-medencét. Dzsungária a Föld egyik legszárazabb, legkontinentálisabb területe, 51 Nyujtó-Tomcsányi 1959. 102-103. 52 Surányi 2005. 4 (2), 40-18. 53 Surányi 2003. 30-31. 54 Surányi 1981. 36-38. és 2005. 4 (2), 40-48., Faust-Surányi-Nyujtó 1998. 244-248. 55 De Candolle 1894. 223-225., Surányi 1981. 38-39. 687
