Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - SURÁNYI DEZSŐ: A sárgabarack meghonosodása Magyarországon

hibrid.

4

0 A Prunoideae alcsaládban néhány nagyon közeli Prunus-fa] vagy a genetikai, vagy a küllemi okok miatt lényegében tágabb értelemben e nemzetséghez is kapcsolható. Összegezésként megállapítható, hogy a hegyvidékekben (Nagy-Hingan, Tien-san, Kaukázus, Elburz, Alpok) a déli és DK-i hegyoldalak, lombos erdők elegyfáiként, vagy a cserjések kisfáiként határozható meg természetes termőhelyük. A sárgabarack földrajzi zonalitása lényegében meghatározza az elsődleges Armeniaca-fajok areáját, illetve képes határozni a fő termesztő körzetek kialakulását. A modem domesztikációs elméletekben a géncentrum ugyanis természetes génkoncentrálódási és szelekciós központ; egyes taxonómiai munkákban a monofiletikus Armeniaca vulgarisból

4

1 levezetett további fajok, alfajok, változatok, alakok stb. lényegében erre is utalnak. Éppen ezért a termesztett fajták rendszerezhetősége érdekében a morfológiai és öko-geográfiai alapon történő besorolást egyaránt indokoltnak tartjuk. Több esetben már szóba került néhány kevésbé jelentős, sikertelenül domesztikált, illetve „civilizációs űrben" létező rokonfaj is. Ezek azonban talán a brianfoni kajszi, A. brigantiaca

4

2 s a kirgiz, kazah és tádzsik régióban a fekete kajszi, A. dasvcarpa

4

3 és a fehér kajszi, A. leiocarpa

4

4 kivételével, szinte semmiféle érdeklődést sem váltottak ki a történelem folyamán. Viszont a másik két természetes faj, az álszilva, Prunus (A.) cocomilia

4

5 esetében más volt a helyzet. Annak ellenére nem domesztikálták azokat, hogy az európai civilizációk közül a görög és a római kultúrákkal érintkeztek ugyan földrajzi értelemben, de valószínűleg jellegüknél fogva, nem tartották érdemesnek a termesztésbe vételüket. Gyakorlati szempontok alapján a legjobban használható fajta-rendszerezés - a Kosztina (1936, 1964 és 1970)

4

6 kidolgozta klasszifikáció, még ha szükségessé is vált annak a kiegészítése, mivel sok új genetikai, botanikai és pomológiai eredmény született azóta.

4

7 A hazai termesztésben szereplő fajták mindegyike az európai-amerikai csoporthoz tartozik, ezért viszonylag nagyon szűk genetikai variabilitásuk.

4

8 Kosztina (1936 és 1964)

4

9 a fajok botanikai, ökológiai és földrajzi jellemzőit jól össze tudta kapcsolni a fajok, fajták öko-geográfiai rendszerében, amelynek átdolgozását szükségesnek találtuk - az új nemesítési és fajtakutatási eredmények figyelembevételével. Viszont megemlítjük, hogy újabban egy további csoportosítást is bemutattak,

5

0 melyben az Armeniaca fajok, alfajok, változatok és kultivárok főleg a kínai adatok révén kaptak új megvilágítást. A szerzők ugyanis a vadon termő alakok areájára voltak tekintettel, s 8 csoportot alakítottak ki. A Kosztina-féle fajtarendszerezéshez képest elsősorban a közép-ázsiai és a kínai area területek és a termesztő körzetek nagyobb hangsúlyt kapnak, de sem az alapvető öko-geográfiai csoportok közti hibrid fajták, sem a legújabb távol-keleti nemesítési eredményekből származó fajták csakúgy nem kaptak benne szerepet, mint a szibériai-mandzsu 40 Surányi 2003. 30-40. 41 Kosztina 1936. 12-16. és 1964. 170-189. 42 Surányi 1981. 35., 2003. 37-38. és 2008. 40, (2), 4. 43 Kosztina 1936.25. 44 Kosztina 1936.200-201. 45 Surányi 2008. 40, (2), 4. és 2011. 29-30. 46 Kosztina 1936. 123-207., 1964. 170-178. és 1970. 190-194. 47 Surányi 2008. 40(2), 10-11. 48 Surányi 2008. 10-11. 49 Kosztina 1936. 123-207. és 1964. 178-189. 50 Mehlenbacher-Cociu-Hough 1992.72-74. 686