Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - KÜCSÁN JÓZSEF: Soproni szőlőbirtokosok és bortermelők 1810-ben

bérbe vett 1790 kapa (32,7%) szőlő megközelítőleg a harmada volt a 81 fős bérlői csoportban számított összes bérelt területnek. A legnagyobb termés (110 akó = 10,2 kat. h. = 254 kapa becsült üzemterület) után Hoffmann Mihály adott dézsmát, de róla csak a tizedjegyzékekről van tudomásunk, mert sem az adókönyvben, sem a polgárok között nem találtunk személyt, akivel biztonsággal azonosíthattuk volna.

4" Közel azonos mennyiséggel (100 akó = 9,2 kat. h. = 231 kapa becsült üzemterület) szerepelt a tizedjegyzéken a szőlőbirtokkal nem rendelkező Maurer Vilibald aranyozó, aki a jelek szerint megtalálta számítását a bortermelésben, mert három esztendőben is találkozhattunk nevével.

4

7 Tetemes területet kellet bérelnie Khinn Kristófnak (87,5 akó = 8,1 kat. h. = 202 kapa becsült üzemterület), aki csak a tizedjegyzékről ismert,

4

8 hasonlóképp a polgárjoggal nem rendelkező Abele József szatócsnak (55 akó = 5,1 kat. h. = 127 kapa becsült üzemterület).

49 A példák sorolását nem folytatjuk, de adataink szerint a 100 kapa alatti területet bérlők közül is többségben voltak azok, akik az egymást követő évek jegyzékein szerepeltek.

50 Ez véleményem szerint arra utal, hogy a csak bérelt területen, bérmunka alkalmazásával, a már jócskán kereskedelmi mennyiséget termelők is merték a nagyobb kockázatot vállalni, mert az egymást követő években megtérültek a befektetéseik. Nem hoz eredményt, amennyiben adókönyvből ismert foglalkozásuk alapján próbálunk magyarázatot keresni a 17 fős csoport összetételére. Eleve korlátozza lehetőségeinket, hogy 8 személynek nem ismerjük a foglalkozását, mert csak az igen szűkszavú dézsmajegyzéken szerepeltek. Az adókönyvből is ismert további 9 fő foglalkozások közötti szóródása nagy, s nem utal arra, hogy a szőlőmüveléshez mesterségük, vagy hivatásuk által bármi módon kötődnének.

5

1 Köztük talán egyetlen összekötő szálként csak azt jelölhetjük meg, hogy valószínűleg mindannyian rendelkeztek megfelelő mennyiségű szabad pénztőkével, amit kockára mertek tenni a bizonytalanabb, de talán nagyobb éves haszonnal kecsegtető termelésbe való befektetéssel, mintsem a biztosabb, de szolidabb hozamot adó, termőterületbe való invesztálással. A 16-18. századi, elsősorban a megbízhatóan dokumentált nagybirtokok adataiból végzett történeti statisztikai számítások szerint, a zömében bérmunkával művelt szőlőkben, az egységnyi területről származó bor utáni bevétel felét emésztették fel a művelési kiadások. Optimális esetben a másik felével, mint haszonnal lehetett kalkulálni.

5

2 Soproni viszonyok között, a művelési költségek mellett, a bérleti díjakkal is számolni kell. Nem volt tehát mindegy, hogy a saját tulajdonú szőlő mellett miként alakult a bérelt területek megoszlása. Hasonlóképp költségcsökkentő tényező lehetett a befektetett saját munka minél nagyobb, és az igénybe vett bérmunka lehető legkisebb aránya is. kozási főcsoporthoz tartozott, melyből többen is szerepeltek birtokosként, s köztük eltűntek a birtok nélküliek. Sajnos, a teljes minta 102 soros, részletező táblázatát nem tudjuk közölni. 46 A feldolgozott 7 dézsmajegyzék közül kettőn szerepelt. 1809-ben 60 akó borának a Rózsa utca 15. sz. alatt, 1810-ben 110 akó borának a (KisjPócsi utca 1. sz. alatt bérelt pincét. 47 Házi 1982. 664. 7792 irányítószám. 1807-ben a Szentlélek u. 3. sz. alatt bérelt 30 akó borának pincét. 1810-ben 100 akó, 181 l-ben pedig 10 akó borát saját. Színház u. 27. sz. alatti házában vették nyilvántartásba. 48 1810-ben 87,5 akó, 1811 -ben 40 akó borának bérelt pincét a Fő tér egyik házában. 49 A Várkerület 9. sz. alatt bérelt lakást és pincét, ahol 1808-ban 15 akó, 1809-ben 22,5 akó, 1810-ben 55 akó, 181 l-ben pedig 10 akó bort találtak az összeírok. 50 A 17 főből a 7 év jegyzékei közül egyen szerepelt 3 fö, kettőn 3 fö, hármon 5 fő, négyen 3 fó, ötön 3 fó. A 17 személy mindösszesen 51 említéssel fordult elő. 51 A csoportban egy faiparos (kádár), két kereskedő (szatócs és szalagkereskedö), négy textiliparos (zsinóros, posztós, német szabó, kalapos), egy megyei törvényszéki ülnök és egy aranyozó volt. 52 N. Kiss 1968. 78-79. 667