Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)

Maguk kezelték - s talán építették is - a vízimalmokat Alsójablonkán, Grozócon, Homonnabresztóvi, Jeszenőn, Ulicskríván és Zuellán. Arról nincs információnk, hogy magát a malmot vagy csak a regálejogot bérelték-e földesuruktól, ez utóbbi a valószínűbb, mert ha sajátjuk lett volna - akár örökös megváltás, akár zálogjogon - eldicsekedtek volna vele, mint tették azt Valaskóc lakói: .falunknak saját malma van." A kerületben csak négy településen nem volt vízimalom. Őrlés szempontjából legmostohább Oroszpatak lakóinak volt a helyzetük. ,fgy mérföldre" lévő malmokba hordták „terményeiket őrölni." Parihuzócvól „a szomszédos falvakba félmérföldnyire", Jalováxó\ és Runyiná ról pedig „környös körül a szomszédos falvakba." Vízimalmok a varannói kerületben A patakok, folyócskák vízhozamának ingadozásán túl, alighanem az uradalmi szakértelem és szervezettség hiánya okozhatta, hogy részben kevesebb, másrészt kisebb kapacitással őrlő malmok épültek a varannói kerületben, mint a Homonna központú két uradalomban. Ebben a körzetben négy falu határában őrölt két-két malom, s egyben egy ,,jó malom, " de a meteorológiai viszonyok miatt számon kellett tartani mindenütt a szomszéd falvakban forgó vízikerekeket is. Alsóosva, Mátyáska, Remenye és Tótizsép lakói „ két-két malmot raktak" a patakjaikra, Mogyoróskán pedig,, egy jó malmot. " Ugyanakkor minden településen hozzátették vallomásaikhoz, hogy „ a szomszéd határokban is vannak malmok, ahol őrölhetünk." Az összeírok által használt sztereotípián és a szószaporításon kívül a patakok vízhozamával összefüggő meteorológiai okai is lehettek a szomszédos faluhatárokban működő malmok emlegetésének. Azon falvak lakóinak - Bodzás, Csicsóka, Dobra, Kobulnica, Komaróc, Mernyik, Oroszkrucsó, Oroszvolya, Proszács, Kvakóc, Szedlicska és Varannó - ahol csak egy-egy patakmalom őrölt, még indokoltabb volt a szomszédok malmainak távolságára és működésére figyelni. Megkívánta ezt a patakok vízhozama mellett a szakmai ismeretek hiánya vagy alacsony szintje. Ezeknek az egykövű patakmalmoknak a többségét népi faragók, falusi ezermesterek faragták. Olykor rongálódtak, alkatrészeik törtek, s ilyenkor javításukra várni kellett. Július, augusztusban, forró nyarak aszályos periódusaiban többnyire a kis vízhozamú patakok sem voltak képesek forgatni a kerekeket. A víz duzzasztására, őrléshez alkalmas mennyiségű gyűjtésére, vagy éppen esőre kellett várni. Máskor meg az őrletők torlódtak össze, s a türelmetlenebbek inkább szekereztek 1-2 órát a szomszéd malmokig, minthogy az otthoniak kenyér vagy tészta utáni vágyakozását hosszabb időre megnyújtsák. A hegyek, dombok, karsztok vizét leengedő völgyekben, patakokkal szabdalt régiókban megtelepült falvakban ritkán építettek szárazmalmot. Inkább szekereztek egy-két mérföldet, mintsem lovakat, öszvéreket, szamarakat kínozzanak a keringetőben. Itt-ott a domborzati viszonyok sem kedveztek a malmok vízre helyezésének, máshol járhatatlanok voltak a vízpartok. Vulkanikus eredetű hegyek között pedig az esők, hóolvadásük után meder nélkül rohantak le a vizek, szaggatva, árkolva a sziklákra rakódott löszréteget. Volt, ahol a malomkészítéshez értő ember hiányzott, máshol meg a földesúr nem törődött a szolgálónépek őrlési szükségletével. Olyan település is akadt, ahol a háznépek alacsony száma miatt nem volt kifizetődő malmot tartani. Az sem volt ritka, hogy a közeli szomszédban, könnyen elérhető helyen jó malom őrölt, s annyira megszokták az emberek, hogy nem is gondoltak egy közelebbinek a megépítésére. Ilyen sorsú falvak a varannói körzetben is voltak. 627