Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)

„Más falvak malmainak a közelsége" miatt nem építettek malmot Benkóc, Detrik, Felsőosva, Györgyös, Lomna, Magyarkrucsó lakói és földesurai. Ezeken a településeken egybehangzóan vallották, hogy az őrléssel saját malom hiányában sincs gondjuk. „Legmesszebb" Majorócka lakói találtak malmot: „félmérföld távolságon belül több jó malom is " őrölt a környezetükben. Nem okozott gondot „ a gabona megőrlése " Micsákon, Mihálkón sem. A szomszédban „könnyen őröltek" Oroszkázmér, Petkóc, Tótjesztreb lakói is. Trepec, Valkó, Varannóhosszúmező és Vavrinc háznépei is a szomszédban értek malmot. Vízimalmok a sztropkói kerületben A sztropkói kerületben Potocskán és Sztaskócon az összeírok is, a lakosok is megfeledkeztek a malmokról. E két faluban nemigen volt malom, de a 21, illetve 17 családot számláló két településen annyi gondot nem okozott az őrlés, hogy a károsodások között érdemesnek tartották volna a hiányt megemlíteni. Nem volt malom Holcsikócon sem, de ők „a közeli Kelesén, Giglócon és Dobrán őrölhettek," mint ahogyan Nagydomása lakói „Giglócon és Kelesén," Minyóc háznépei pedig „a közeli Olsva, Breznice, Brusznyica határában" lévő malmokban. A „közeli szomszédok határain" lévő malmokba jártak Jaknsóc, Kisbreznyice, Makóc, Mrázóc, Oroszbisztra, Oroszhrabóc, Orosztokaj, Rohoznyik és Turány lakói is, mert „helyben nem... de a közelben őrölhettek. " Hasonló volt a helyzet Kriszlócon is, azzal nehezítve, hogy bár „hamar malmot értek, de nagy esőzések után ez megközelíthetetlen " volt. A malmokhoz vezető utak állapota késztethette arra a 34 háznépben 244 lakót számláló Alsószitnyice communitasát, hogy 1772-ben „malmot építsenek. " A kerület településeinek többségében azonban az úrbérrendezéskor volt malom. „ Helyben őrölhettek" a lakosok az alábbi falvakban: Brusnyica, Bukóc, Dricsna, Felsőszitnyice, Giglóc, Giróc, Gyapalóc, Hócsa, Kelese, Kisdomása, Kolbóc, Kosaróc, Mikova, Nagybreznyice, Olykasztropkó, Oroszkajnya, Oroszpetróc, Petőfalva, Piskoróc, Poléna, Poruba, Pritulyán, Pucák, Rafajóc, Szaluik, Sztropkó, Tótkajnya, Velkrop, Vladicsa, Vojtóc és Zavada lakói. Mindenütt egy-egy malomról tettek említést, s ezek közül egyik-másik - a giglóci, kelesei például - a szomszédoknak is őrölt. A sztropkói kerületben egyedül Havaj lakói büszkélkedtek azzal, hogy „helyben két malmunk is van. " A malmok kőellátása Mind a darálók vagy kézimalmok, mind a száraz- és vízimalmok a 18. században még két kő között őröltek. A mozdulatlan alsó malomkő fölött tengely forgatta a felső követ, s az emberi elme azzal viccelte a lusta embereket, hogy fürgék, mint az alsó malomkő. Háromévenként mozdulnak egyet, mikor cseréli őket a molnár. Az őrlemény minősége nagymértékben függött a kövek minőségétől. A rossz, gyatra kövek inkább daráltak, semmint őröltek volna. A Hernádra rakott malmok némelyikére azért panaszkodtak, mert gazdáik vagy molnáraik sajnálták a pénzt, lisztet, búzát vagy rozsot a pataki malomkőmetszőktől. Maguk faragtak a homonnai kerületben Grozócon, Kohanócon, Lácfalván és Porubkán, az újhelyi kerületben Ladmócon vagy a varannói körzetben Szedlicskán bányászott, házépítésre és mészégetésre kiváló, de őrlésre gyatra, szivacsosodó mészkőből 628