Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

AGRÁRTÖRTÉNET - AGRÁRETNOGRÁFIA - TAKÁCS PÉTER: Malmok, kallók és egyéb vízi szerkezetek Zemplén vármegyében a 18. század végén (Kísérlet egy emberi létszükséglet kielégítésének kronológiai és regionális korlátok közötti feltárására)

Természetesen a kalkuláció során gondolnunk kell arra is, hogy folyamatos vízellátás mellett a vízimalmok szükségből éjszaka is őrölhettek. (Bár a váltott műszak ismeretének hiányában ez legfeljebb katonai parancsra volt elképzelhető.) Számolnunk kell azzal is, hogy a személyek, családok, háznépek számára a malmok szakaszosan őröltek. A garatot minden őrlető után üresre kellett járatni. Csak a katonaság, a városi pékség, a szolgálónépeit is étkeztető földesúr vagy nagyobb kapacitású sör-, illetve pálinkafőző bérlője számára liszteltek vagy daráltak huzamosabb ideig folytonosan töltött garatról a malomkövek. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a negyednyi kapacitású szárazmalmok igavonóit másfél óránként pihentetni, háromóránként váltani kellett. Ha egy pihentetés 10-15 percet, egy csere is annyit vett igénybe, akkor napi a 10-12 órás üzemeltetésből másfél-két óra őrlési szünet volt. Egy-egy szárazmalom teljesítménye tehát csak a legritkább esetben érte el a napi tíz pozsonyi mérőt. A hagyományos ötös szorzószámot alapul véve, egy család évi lisztszükségletét a szárazmalmok két nap alatt őrölték meg. Ez azt jelentette, hogy egy szárazmalom - erőltetett üzemeltetés mellett - éveként legfeljebb 130-140 család lisztszükségletét tudta biztosítani. A szárazmalom - az ünnepeket, pihenőket, kényszerszüneteket is beszámítva évenként 270-280 napon át őrölhetett. A vízimalmok - a meleg vízen épültektől eltekintve - ennél jelentősen kevesebb napon át forogtak. Az év tizenkét hónapjából legalább négyet, de északon, a hegyi patakokon ötöt is a fagy fogságában töltöttek. Legjobb esetben is áprilistól novemberig foroghattak a kövei. Ez alatt az idő alatt - leszámítva a vasárnapokat és jelesebb ünnepeket, még a kálvinista molnárok üzemeltette malmok sem őröltek 175 napnál többet. Napi tízórás őrlés mellett húsz-negyven pozsonyi mérővel számolva, az egykövű vízimalmok - ha nem apadt el a vízforrásuk - évenként 3500-7000 pozsonyi mérő gabonát voltak képesek lisztté őrölni. Ez 850-1750 ember (175-350 család) lisztszükséglete. A száraz- és vízimalmok ilyetén teljesítményre járatását azonban csak a papír tűri feleselés nélkül. A molnárok legalább annyira szeszélyesek voltak, mint az őrletők. A szárazmalmokban keringő öszvérek, szamarak megmakacsolhatták magukat, félórára, órára szüneteltetve az őrlést. Olykor malomkövet is cserélni kellett, máskor a malom fa alkatrészei szorultak cserére. Le is éghetett a malom. A roppant hideg is, a július-augusztusi kánikula is hátráltathatta a lisztelést. A patakok vizét az aszály, a kánikula apasztotta el. Hóolvadáskor, Medárd napi vagy őszi esőzések során az árvíz gátolhatta a működésüket vagy a megközelítésüket. A molnár sem volt fából. Rászokhatott az italra, s mint az öszvére és szamara, ő is megmakacsolhatta magát. Betegség is gátolhatta tevékenységét. A patakokra rakott falusi parasztmalmokat nem molnárcéhek üzemeltették. Legtöbbször népi fafaragók, ezermesterek ácsolták az állatkímélő őrlő szerkezeteket. Fizettek a malomjog használatáért két-három-öt forintot esztendőnként uraiknak, őröltek, daráltak, fűrészeltek, kallóztak, mikor volt víz, és igényelte valaki a szolgálatukat. A jelentősebb - több kőre őrlő - malmoknak hamar híre futott, s azokat a helybelieken kívül távolabbi községekből is látogatták gabonával rakott szekerek. Ezeket többnyire árverésen adta bérbe a földesúr, vagy vámrészért üzemeltette fogadott molnárral. Az 1772-es parasztvallomások azt sugallják, hogy két-három egykövü malmot minden falu lakói számon korának lezárása is, mert tésztafélékből ekkortól ki-ki igénye szerinti mennyiséget fogyaszthatott. Ennél - országonként. azon belül tájegységenként változó mértékben - sokkal kevesebbet fogyasztottak az emberek a 18. században. 615