Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - KAJÁN IMRE: A Soroksári Duna-ág elzárása és az 1876. évi árvíz

kormány, a fővárosi közmunkatanács, a fővárosi tanács, a Mérnökegylet és a Műegyetem képviselőit hívta meg. A bizottság létrehozása nem volt egyszerű. A főváros közgyűlése - elsősorban a budaiak és óbudaiak nyomására - mindössze egyetlen szavazat többséggel (53-52) szavazta meg a közös bizottságban való részvételt. Újra felmerült az, hogy a vegyes bizottságokban a tagok nem nyilatkoznak egészen függetlenül, többen pedig újabb külföldi szakértők meghívását javasolták. A főváros 16 tagú delegációjába beválasztották Iványi Mihályt is. A tanácskozások közepette Budapestre érkezett Révy Gyula, (1834-?) aki az argentin kormány felkérésére végzett Paraná-felméréseivel világhírű lett. Őt Andrássy Gyula közös külügyminiszter kérte fel, mondjon véleményt a budapesti szabályozásokról. Révy A Duna Budapesten c. jelentésében írta meg tapasztalatait: szerinte az 1872-től végrehajtott szabályozás nagy veszélyt jelent a fővárosra, sőt Komáromra és Győrre is. A Soroksári Duna-ág elzárását azonnal meg kell nyitni, mielőtt a Duna nyitná meg azt.

12 A műre felhorkant a magyar mérnökszakma. Gonda Béla gyilkos kritikában „szedte ízekre" a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyé ben.

1

3 Végkifejlet (1878-1885) A vegyes bizottság munkájának eredményeképpen miniszteri előterjesztés született (1879), mely a kedélyek lecsillapítására a következőket állapította meg: „A budapesti Duna-rész szabályozási tervének történetéből kitűnik, hogy sem az eredeti, sem a részletekben később módosított ten>ezet nem egyetlen szakférfiú elmesziileménye, hanem a hazai mérnökök több évi fáradhatatlan és lelkiismeretes tanulmányai alapján jött létre, és hogy a tervezett építések csak a legjelesebb külföldi szakértők felülvizsgálása s megegyező helybenhagyása után hajtattak végre. Csak az hozható fel az eredeti tervezet hiányául, hogy a rendkívül nagy költségektől tartózkodva ki nem terjeszkedett egyúttal a promontori ágban szükséges szabályozási építkezésekre is. Mert nem szenved kétséget, hogy a főváros biztonsága érdekében is kívánatos lett volna, hogy a szabályozás a promontori ág alsó végéig folytattassék. Az 1876 tavaszán szerzett tapasztalatok igen becses adatokat nyújtanak annak megítélésére, miképpen felelnek meg a szabályozási teljesítmények végcéljuknak, és minő pótmunkákat kell még végrehajtani, hogy az eddig létesített szabályozási építmények kiegészíttessenek. " A Péchy miniszter által még 1876-ban létrehívott vegyes bizottság a Duna Budapest alatti főmedrének legalább Paksig történő szabályozását javasolta. Az óriási anyagi háttér teljes biztosítása érdekében az 1880. évi XL. törvény ideiglenesen, az 1881. évi L. törvény pedig véglegesen felhatalmazta a minisztert az említett munkák elvégzésére. A cél elérése érdekében a Duna főágának medrét kotrással a kellő mélységre kimélyítették, a mellékágakat minden szigetnél és nagyobb zátonynál elzárták, az elszélesedő mederszakaszokat pedig kő-párhuzamművekkel szorították össze. A munkálatokat 1885-re fejezték be, egyúttal a budapesti partfalak szintjét a legkisebb víz feletti 9,00 m-re emelték fel. 12 Révy 1876. 13 Gonda 1877. 28-32. A témához 1. még Válkay 1876., Hunfalvy 1877. 577