Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

A TÁJ ÉS A TÁJFORMÁLÓ EMBER - BORSOS BALÁZS: Bodrogköz: Három folyó között - három részre tagoltan?

kiszűrése esetén jelenik meg azonos határok között. A nyelvi tényező kiszűrése után és a -200-as elemzésben kiterjed az Északi középrégió mai határokon belüli részeire is, a -50-es elemzésben pedig ezen kívül az Érmellék nagy részét is magában foglalja. (A Keleti középrégió ekkor szinte megegyezik az „Alföld Erdéllyel határos peremvidéke" középtájjal.) A terminológiával foglalkozó lapok elemzése során viszont a Bodrogköz teljes egészében az Északi középrégióhoz kerül. A Nyugati középrégió nagyjából megfelel Szabolcs vármegyének, csak a Tiszakönyök kerül az Északihoz, az Alsó-Bodrogköz zempléni településeit pedig magához vonzza. A másik 2 középrégióval alkotott határait jellegzetes etnikai vagy felekezeti elkülönülés nem jelöli, a református magyar dominancia jellemző legtöbb helyen, csak délkeleten találkozik a görög katolikus többség római katolikussal. A település-méreteket illetően sem jelenik meg a határ pontosan, ám az igaz, hogy a Nyugati középrégióban a közepes lélekszámú helységek a jellemzők, a másik 2 középrégióban pedig inkább a kistelepülések. A népsűrűségi lapokon határvonal nem fedezhető fel. Az agrárstatisztikai lapok közül többön jól megjelenik a Nyugati középrégió: a szántó részaránya jellemzően nagyobb itt, mint a másik 2 középrégióban (bár a kép 1910-ben már nem olyan karakteres). A kert részaránya a Nyírségben igen kicsi, ám a középrégió Tisza menti peremvidékén nagy, a kulturális határral (1895-ben) csak a Szamos vidéke felé vág egybe. A rét aránya 1895-ben ugyancsak kisebb a Nyírségben, míg a Keleti középrégióban, és a Szamosközben nagyobb, e két terület felé tehát a mutató kijelöli a kulturális határt. A szőlő arányát illetően viszont inkább 1910-ben élesebb a kép, ekkor ez a szám nagyobb a Nyugati középrégióban, mint a másik 2 középrégióban. A Nyírségben aránylag kicsi a legelő aránya is, de a középrégió peremterületére ez ismét nem jellemző. A jövedelmi viszonyokat illetően inkább csak kelet felé mutatható ki a határ a kert, a legelő és az erdő esetében (e középrégióban kisebb), mert a középrégió Tisza menti részei általában jobb mutatókkal rendelkeznek, mint a Nyírség. A szántóterületre eső átlagos birtoknagyságot illetően ismét csak a Nyírség válik ki nagyobb mérőszámaival. Ha a birtokok számát a teljes területre vetítjük, az aránylag egységes Nyugati középrégió mellett az Északi középrégió jelenik meg kisebb értékekkel. Az agrárrégiós beosztás a zempléni részeket levágja a középrégióról. A földrajzi középtájak közül a középrégió nagy részét a Nyírség alkotja, és ennek révén el is válik a Keleti középrégiótól és az Északi középrégió keleti részeitől, ám a Tiszától északra eső területe már a Felső-Tisza-síksághoz tartozik (mint az Északi középrégió szinte teljes egésze). A dialektushatárok sehol nem vágnak egybe a középrégiós határral, sőt 3 külön nyelvjárási területre bontják (Palóc és Északkeleti régiók átmeneti zónája, illetve a Tisza-Körös vidéki régió Hajdú-bihari és Szabolcs-szatmári csoportja). Ezzel bizonyos fokig korrelál, hogy a terminológiai lapok elemzése során a Tiszától északra levő részek az Északi középrégióhoz kerültek. Az egyes kulturális aspektusokat tekintve mind Harkai, mind Barabás leválasztják a középrégióról a rétközi és bodrogközi részeket, míg a Nyírség egyértelműen az Alföldi, a középrégió északi fele a Szamosi házterület, pontosabban a Szamosi-Északi-Alföldi házterületek közötti átmeneti zóna része. Ezt a véleményt a település-építkezés és a lakóház-építkezés lapcsoportok klaszterezése nem támasztja alá, mindkettő eredményeképpen a középrégió (mely a 3. lépésben jelenik csak meg) inkább kiterjed a Szamos vidéke felé. Az összes gazdálkodási lap elemzése során a középrégió az eredeti határok mentén válik ki, és nem sokban tér el a kép az állattartás aspektusának analízise alkal520