Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - VERES GÁBOR: Népi építkezés az egri hóstyákon a 18-19. században
inkább a vagyoni helyzettel függött össze, a hóstyákon eleinte a módosabb rétegeknél jelenhetett meg. Az említett zsindelyek ára például 17 rajnai forint és 41 dénár volt, míg a zsindelyszeg összesen 7 forint 30 dénárba került. Ehhez a közel 25 forintos összeghez képest a kapások napszámbére 20, az aratóké 23 dénár volt ebben az időszakban. 25 forintért „egy két személyre csinált hat üveges hintót" lehetett vásárolni. 1 7 A későbbiekben a zsindely egyre szélesebb körben terjedt el a külvárosokban is. 1831-ben két hatvani hóstyai lakos „leégett és leszaggatott" háztetőjük kijavítására kérte „zsúf vagy szalma" kiadását az érsek földesúrtól. Kérésüket arra a városi rendeletre hivatkozva utasították el, mely tiltotta a házak szalmával és náddal történő befedését. Kárpótlásul 15 forintot kaptak a tetőfedésre, azzal a megjegyzéssel, hogy a „fővadász istállójának hajazata is fazsindelyes." 1 8 Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint Egerben a lakóházak több közel fele zsindelyes volt. Szólni kell arról a tetőfedő anyagról, amely bár nem terjedt el széles körben a népi használatban, de Eger környékén voltak a lelőhelyei, így magyarországi bányászatának legfontosabb központjai. Apalakő párhuzamos lapokban elváló, könnyen lemezekre hasítható, sötét színű, a vizet át nem eresztő kőzet. Hazánkban a 18. század végéig ismeretlen. Nem véletlen, hogy német telepesek fedezik fel a lelőhelyeit, akik szülőföldjükről hozták magukkal a palakő használatának hagyományát. Felsőtárkányban Fazola Henrik 1767 körül, Nagyvisnyón Hogh Pongrác az 1780-as években nyitott bányát. A palával történő tetőfedés két módját ismerték, a német és az angol palafedést. Az előbbinél 3-4 szöggel deszkázatra, míg az utóbbinál 1-2 szöggel középen, a nagyobb távolságra elhelyezett lécekhez szögelték a palát. Könnyebb javíthatósága és kisebb költsége miatt ez utóbbi változat vált elterjedtté területünkön. Alkalmazását - különösen a nagy tűzesetek után - a hatóságok is szorgalmazták. A 19. század végére azonban már valamennyi bánya értékesítési nehézségekkel küzdött, így a palakő hamar eltűnt Eger tetőfedő anyagai közül. Elsősorban polgári célú felhasználásáról vannak adatok, a hóstyák építkezésében betöltött szerepe még további vizsgálatokat igényel. A palakő bányák csődjének egyik oka a tégla- és cserépgyárak gépesítése következtében a piacon megjelenő olcsóbb cserép volt. Bár Heves megyében is több tucat téglavető illetve téglagyár működött, ezek közül csak néhány foglalkozott tetőcserép készítésével is, így a megyén kívülről is több gyár szállított ide. Kedvelt típus volt a gömöri hódfarkú cserép, de a Nógrádban fekvő Mátranovákról is sokan vásároltak. A cserép a 20. század elejétől fokozatosan vált meghatározó tetőfedővé a hóstyákon, melynek elterjedését a már említett szabályrendeletek gyorsították. A tetőt a felrakás már említett technikáival is igyekeztek díszesebbé tenni, emellett az oromcsúcsra is általánosan helyeztek különböző díszeket. A zsúptetőnél a leggyakoribb volt a szalmacsóva. A kereszt alkalmazása a katolikus lakosoknál mindenütt gyakori volt, akár fából, akár kovácsoltvasból készítve. Sokszor szögeltek ide lópatkót, de állítottak különböző kovácsolt virágdíszeket, például tulipánt. A csúcsdíszek mellet díszítették a tető homlokzati takaróléceit is. 17 Heves Megyei Levéltár, HML IV-l/b 298. Heves-Külső Szolnok Vármegyei limitáció 1771. 18 ENA 1642-73. 6. 496
