Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - VERES GÁBOR: Népi építkezés az egri hóstyákon a 18-19. században
építkezések építőanyag szükségletének fedezésére a 18. században a püspökség és a földesurak is újabb bányákat nyitottak, és kőfaragókat hívtak külföldről, valamint a Felvidékről. A paraszti építkezésben azonban - ellentétben a belváros polgári-egyházi építőgyakorlatával - fejtett darabos kőből építkeztek. A hasáb alakúra faragott építőkövet paraszti használatban csak a 19. század második felétől alkalmazták a hóstyákon. A kőépítkezés mellett a módlával, „modulával" egyforma hasáb alakúra vetett és a napon kiszárított vályogtégla a 18-19. század fordulójától terjedt el a külvárosok építkezésében. Bár a szakirodalom a lakó és padlásteret elválasztó szerkezetre a födém szót alkalmazza, Egerben inkább a pad, padlás, mennyezet kifejezéseket használja a népnyelv. A lakóházakban általánosan elterjedt volt a 19. században, födém nélkül már csak gazdasági építmények készültek. A kutatások azonban azt bizonyítják, hogy a ház szerkezetének viszonylag újabb eleme, s csak a 17-18. században terjedt el területünkön a parasztság körében. Egerben még a 18. század végén is akadt födém nélküli lakóház. 1 0 Arra is van adat, hogy a háznak csak a szobájában volt födém, a többi helyiségben nem. A kutatások szerint történeti periódussal állunk szemben. A ház fusttelenítése során először a szoba kapott födémet, majd a pitvar is. Eger város 1782-es tanácsgyülési jegyzőkönyvében is olvashatunk egy ezt igazoló feljegyzést: „A Cifra-hóstyán az alsó soron uj kő ház van, melynek pitvara padlás nélkül"" Padlás nélküli kamrákról még a 19. sőt a 20. századból is vannak példák közeli falvakból, így Besenyőtelekről, Mezőszemeréről. Ebben az esetben a kamra és a pitvar közötti közfalat egészen a tetőig húzták, a helység osztatlan légterét végfallal választották el a mennyezetes helységektől. Az egri hóstyákon kizárólag síkfödémet építettek, ennek azonban számos változata fordult elő. Szerkezetét befolyásolta, hogy milyen anyagú falra épült. A gerendavázas zsilipéit és fonott falakat felülről lezáró folyógerenda egyúttal a födémet is tartotta. A földfalazatoknál általában, de a kő- és téglafalaknál is gyakran alkalmaztak a fal tetején végigfutó falgerendát. De ez - főként az utóbbi két estben - el is maradhatott, vagy deszka, illetve palló helyettesítette. A födém történetének meghatározó eleme volt a mestergerenda. Két változatát ismerjük a magyarság körében. Ezek közül a hóstyákon a ház hosszanti tengelyében, középen, minden helyiség fölött végigfutó típusa volt általános, mely a padlás súlyának jelentős részét tartotta. Statikai szerepe miatt ez volt a ház legvastagabb gerendája, melyet szögletesre faragtak. Előfordult, hogy az épület teljes hosszán egyetlen gerenda ívelt végig, de általában több darabból állt, melyek végei a közfalakra támaszkodtak. A bontásból származó „egészséges" gerendát gyakran felhasználták az újabb házaknál is. Egy mestergerenda ára a födém költségének jelentős tétele volt. 1769-ben például a „Föl Némethi Hóstyán" épített házba a mestergerenda ára 4 rajnai forint volt, ezzel szemben a 13 darab általgerenda összesen 5 forint 54 dénárt kóstált. 1 2 A mestergerendát valamennyi hóstyán díszítették, főként a szobán átfutó részét. A faragás minden esetben tartalmazta az építés évszámát, és esetleg az építtető nevét. A számok, betűk míves megformáltsága mellett, főként növényi ornamentika, levelek, virágok, füzérek figyelhetők meg. A mestergerendát a ház utcafrontra néző, homlokzati részén gyakran átvezették a falon és festve, faragva az épület díszévé vált. A mestergerenda használata a 20. század elejétől fokozatosan eltűnt a hóstyák paraszti építkezésből. Új házba már csak elvétve építették be. Ennek egyik oka 10 Barabás-Gilyén 1979.45. 11 ENA 1648-73. 22. 12 ENA 1648-73. 24. 492
