Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - FILEP ANTAL: Néprajzi irodalmunk szenesházának történeti előzményei Adalékok kora újkori lakáskultúránkhoz

kísérelt meg szintézist teremteni a kelet-közép-európai térség népi építkezési gyakorlatáról, lakóházkultúrájának fejlődéséről. Bátky Zsigmond érdeklődését különösen felkeltette a Délkelet-Dunántúl és a szlavóniai magyar nyelvszigetek népi építkezése, a helyi lakáskultúra tüzelőberendezései. Önálló háztípusnak vélte kiválasztott vidéke népi építészeti örökségét. Erre részletesen kitért néprajzi szintézisében.

4 Nagy apparátussal készített munkája evolucionista szemlélete, módszertana miatt is szinte megoldhatatlan feladat elé állította. Csak kevés késő középkori régészeti adalék állt rendelkezésére. A korábbi időszakok megközelítéséhez csak a 19. század utolsó harmadában, a század elején kidolgozott feltételezésrendszer alapján alkotott fejlődési sémát vehette alapul. Ennek segítségével kereste az általa a dél-dunántúli települések legősibbnek tekintett, egyben legszerényebb épületformáit. Ebben az időben még ismeretlenek voltak a 15. század előtti, főként az Árpád-kor és a honfoglalás kora háztörténeti emlékei. (25-30 évvel később került sor arra, hogy Méri István Tiszalök-Rázompusztán végzett ásatásai nyomán megismerhettük az Árpád-kori kemencés házakat.) Bátky is és segítői, munkatársai olyan feltételezett „ősi" házak nyomába eredtek, amelyek egysejtűek lettek volna, és a feltételezések szerint az egyetlen helyiségü házak közepére rakott nyílt tűzhellyel temperálták volna a lakóteret. Mivel a térségben akkor még igen sok család udvarán számos fűtés nélküli lakókamrát használtak, nem volt különösebben nehéz olykor olyan adatközlőket találni, akiknek emlékezései a kemence nélküli, egysejtű házakra vonatkozó nem túlzottan szilárd munkahipotézist látszat szerint alátámaszthatták. Még az is felvetődött, hogy a konyhák megszokott sütőkemencéi esetlegesen másodlagosak lennének. Feltételezték, hogy „ősi soron" csak a szabadban, az udvaron, vagy a kertben lettek volna sütőkemencék. (Mindezek ma már a kutatástörténet befejezett múltjához tartoznak. Az Árpád-kori feltárások a régi kérdésfeltevést is és a válaszkísérleteket is egyszeriben feleslegessé tették.) A kemence nélküli lakótér nagy hagyományú használatának tulajdonították, hogy a dél-dunántúli magyar lakosság körében nem ritkán a helyi tájnyelv szerint borítót, bujdosót, puplikát, cserepulyát, vörsnyeget, azaz sütőharangot - ami a német Backglocke tükörfordítású terminusa - használtak a kenyér, a lepények, a tészták és a húsok sütéséhez. Maga az eszköz hazánktól délre Horvátországtól a Havasalföldig széles körben a hagyományos életforma felbomlásáig általánosan elteijedt. (A horvát kutatók még az 1960-as években emlékezetesen szép néprajzi filmet forgattak e sütőeszköz készítéséről és a használatáról, amit az egyik magyarországi nemzetközi konferencián be is mutattak.) Ahol hozzátartozott a mindennapi háztartáshoz, ott a helyi fazekasközpontok specialistái gondoskodtak a kellő kínálatról. Tálas mestereink nagyméretű „egyes táljai" méretével vetekedő, ha nem nagyobb cserépedényként formálták, ám a tálak megszokott falánál lényegesen vastagabbra készítették, hogy használat során, ha felforrósodik, minél jobban tarthassa a meleget, és minél szilárdabb, tartósabb lehessen. Sajátosságuk volt, hogy a térség valamennyi jelentősebb népének irodalmában kiválóan tudott tájékozódni. Nagyszerűen kamatoztatta adottságát, hogy még az Osztrák Császárság utolsó évtizedeiben a csehországi német-cseh együttélésben szocializálódott. Érdemes róla megjegyeznünk, hogy 1933 után elvtelenül engedményeket tett a náci politikai hatalomnak. Korai tudományos munkássága értékét ez nem érintheti. Jellegzetes, hogy 1940 és 1943 között vendégprofesszorként, majd rendkívüli tanárként Pozsonyban a Szlovák Egyetemen oktatott. 4 Bátky 1930. 113-137., Bátky é. n. [1933]a. 183-192. Kiemelten utalt Garay adalékaira. Szintézisbeli fejezeteit halála után Viski Károly összevonta, új képanyagot és irodalmat csatolt: Bátky 1941. 108-217. Amikor az utóbbi időben reprint készült, sajnos az I. kiadást reprodukálták. 444