Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - GYULAI ÉVA: Két Bacchus - A mértékletes borivás eszménye Sambucus Bacchus-emblémájában, 1566
4. kép. Sambucus Bacchus-picturája, 1566 (Sambucus 1566226. alapján) Zsámboky emblémaversének mondanivalója egyértelműen a mottó „igazságát", erkölcsi tanulságát bontja ki: a bor csak akkor válhat valaki javára, ha mértékletesen issza, a mértéktelenség részegséghez, a részegség pedig az önmérséklet elvesztéséhez, esztelen cselekedetekhez vezet. Sambucus a bor élvezetének két módját, illetve a kétféle emberi attitűdöt a sokarcú Bacchus kétféle természetéhez, két életkorához és két ikonográfiájához köti: a részeg Bacchus öreg, szakállas, kötekedő, a fiatal derűs és távol van a veszekedéstől. A vers általános tanáccsal fordul olvasójához: ha mértékletesen fogyasztod a bort, gondjaidat enyhíti és fokozza erődet, a mértéktelenség azonban megárt, a lerészegedett öregember hetvenkedik és ölni is képes. Zsámboky Bacchus-mottójának utóélete is bizonyítja, hogy az Emblemata a 17. században sem vesztett népszerűségéből. A jezsuita Jakob Balde (1604-1668), elzászi származású német újlatin költő, teológus, az innsbrucki egyetem retorikaprofesszora egyik szatírájában, amely arról szól, hogy a betegek gyógyításában a vízivást kell előírni, idézi a mottót, mondván, hogy „a vizezett bort, mert a mértékletesség mindig javunkra van, senki sem kárhoztathatja". 1 6 A Bacchus-embléma picturája csak részben felel meg a vers szövegének, de a homályosság, rejtélyesség alapvető jellemzője az emblémáknak, hiszen a beavatott olvasónak kell kibontania, megfejtenie és önmaga számára „lefordítania" a kép és szöveg koherenciáját, üzenetét. A Bacchus-embléma esetében azonban mintha túlságosan is eltérne a fametszet ikonográfiája és a költemény! A képen ugyan valóban két Bacchus látható, egy szakállas idős és egy fiatal, de a Plantin-nyomda rajzolói és fametszői a fiatal Bacchust is a mértéktelen vigadozás és borozás protagonistájaként ábrázolják, az ő kezében is boros kupa van, sőt éppen tölt kísérete nőtagjának, miközben egy meztelen férfi már a földön fetreng mellette részegségében. A jelenet egy dorbézoló társaságot mutat két 16 Vmum / Dilutum modice, ut semper mediocria prosunt, / Culparit nemo = Satyra IV. De aquae potu aegrispraescribendo. Balde 1600, III. 111. 447
