Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÖRTÉNETI FORRÁSOK NÉPRAJZI ÉRTELMEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI - GYULAI ÉVA: Két Bacchus - A mértékletes borivás eszménye Sambucus Bacchus-emblémájában, 1566
ugyanez a bor elbódítja, elkábítja az elmét (vinum moderate sumptum acuit ingenium, ita cum modum excedit obtundit ipsum). 1 3 Sambucus mottójához igen hasonló tűnik fel egy késő középkori magyar humanista Németországban megjelent nyomtatványában is. A bolognai egyetemen is peregrinált pécsi és székesfehérvári kanonok, Hagymási Bálint, humanista nevén Valentinus Cybeleus (14907-1517?), 1517-ben Hagenauban jelenteti meg a bor és viz dicséretét és kárhoztatását pertraktáló, jórészt antik szerzőket kompiláló „művecskéjét", amelyben a bor hasznáról és káráról szóló részhez ezt írta a margóra: Vinum modicum quantum prosit (= a bor, mértékletes mennyiségben, használ). Vallja, hogy a bor, mivel Krisztus a vizet borrá változtatta, alapvetően jó, sőt, ha módjával isszuk, élesíti az elmét, testet-lelket erősít, bátorságra gerjeszt, nagyobb teljesítményekre sarkallja a lelket. Aki egyébként visszautasítja a bort, hasonlóan a mértéktartóhoz, ugyancsak táplálhatja erejét és erényeit. A mértéktelenség azonban tönkreteszi, kiforgatja az embert magából, ítélőképességét megzavarja, intellektusát sötétbe burkolja, az ilyen ember emlékezete kihagy, feledékeny lesz, tévedni fog. A bor tudatlanná tesz, a tehetséget elhomályosítja, a testi-lelki egészséget tönkre teszi, az érzékeket elbizonytalanítja, s az embert nemcsak emberi képességétől, hanem még emberi nevétől is megfosztja, és így ocsmánnyá változtatja. 1 4 Hagymási, akárcsak egy fél évszázaddal később Zsámboky, a részegséget az emberi kegyetlenséggel is párosítja, a részegség a gyilkosság és veszekedések szülője, a dühöngés nemzője, a dévajság mestere, „a borból ugyanis gőg vagy hetvenkedés és kegyetlenség fejlődik ki (Ex vino superbia et crudelitas ereseit)". A bortól dévajjá váló ember sem nyelvének, sem kezének nem tud parancsolni, egyre hőzöngőbb, kegyetlenség járja át, még arcszíne is sötétebb lesz rosszindulatában, a bűn irányítja. A részeg tudatlanságához bizonytalan és homályos beszéd járul, szeme zavaros lesz, lépte imbolygó, feje szédül, a ház megmozdul, és mintha forogna körülötte, a vegyítetlen bor tüzével felforgatja a gyomrot, megterheli a beleket, és a részegség kegyetlenségbe fordul át (quae ebrietas fűit crudelitas facta es/). 1 5 13 Quid es1 autem comestio iiuae acerbae, quae a palribus facia, in poenam eíiam filiorum redundat, tamquam ipsi quoque unam illám comedissent. nisi Iransgressio priorum parentum. quae posterns omnes ante aduentum Domini opprimebat, ut nullus quantumcumque iustus ad bealitudinem transiret, sed unius uetilae arboris comeslionem tota posteriias plecteretur? Earn uero arborem, quam scientiae boni et mali Dominus appellat, plerique Iudaeorum uitem esse autumant, cuius fructus hoc loco una esse dicitur. Quam eliam inde scienliae boni et mali. sicut Dominus appellat. merito dici uolunt. quia sicut uinum moderate sumptum acuit ingenium. ita cum modum excedit obtundit ipsum. Unde quasi bonum el peruersum sensum conferens . scientiae boni et mali arbitrantur dici. Cui etiam opinioni non mediocriter illttd suffragari uidetur, quod post comeslionem statim in se Uli motum htxuriae senlientes, erubescentia confusi pudenda texerunt. Petri Abaelardi sermones per annum legendi. Sermo de Natali Domini. Abélard 1849-1859, I. 363-364. 14 * Vinum modicum quantum prosi t * Fateor ego quidem quod et vinum bonum sit, quia creature dei. Cuius etiam potalio rem seimus Christum fuisse, dum vel aquam in vinum converterel, ei qttod modice sumptum acuat intellectum hominis, animae et corpori robur addat, virtutem excitet et animum ad sua officio alacriorem reddat. Sed quis ibit inficias, quod sicut moderatum humanas virtutes ac vires vegetel. Item immoderatum destruat et evervet, rationem perturbet, intellectum obscuret, memóriám hebelet, oblivionem immitat, errorem infundat ad ignorantiam perdicat et quod ingenium obnubilet, mentem et sanitatem mentis concutiat, valeludinem corporis profiiget, sensus peni tus lapsabundos et hominem non solum ex hominis potestate exire, sed etiam hominis nomen amittere facial et perinde brutum fieri. Hagymási 1517, fAIllv. 15 Ebrietas caedis est mater, parens I ilium, furoros genitrix, petulantiae est magistra [...] * Ex vino superbia et crudelitas eresei t * Tunc petulans non linguam, non mamim continet. ereseit insolenti superbia. crudelitas saevo, malignitas livido, omne Vitium grassalur el prodit. Adiice Uli ignorantiae suae dubia et partim explanata verba, incertos oculos, gradum errantem: vertiginem capitis, tecta ipsa mobilia velut aliquo turbine circumagente. lotam domum stomachi tormenta cum effervescit merum ac viscera ipsa descendit. [...] quae ebrietas fiiit crude/Has facta esi. Hagymási 1517, fBlVv. 436
